Fogorvosi szemle, 1997 (90. évfolyam, 1-12. szám)
1997-06-01 / 6. szám
Gyerekek kezelésénél különösen probléma szorongás következményeként az együttműködés hiánya. Számos tanulmány foglalkozik a gyermeki együttműködés és az anyai viselkedés összefüggéseivel, és azzal, hogy az anyai szorongás hogyan befolyásolja a gyermek fogászati kezeléshez kapcsolódó attitűdjét. Az anyai szorongás és a gyermeki együttműködés hiánya között szignifikáns kapcsolatot találtak [18, 19]. A fogászati kezeléssel kapcsolatos szorongás legnyilvánvalóbb következménye a kezelés, rendszeres fogászati kontroll elkerülése [20]. Vizsgálták, hogy mi okozza a legtöbb félelmet, a fogászati kezelésnek mely aspektusai a legfélelemkeltőbbek. A vizsgálatok alapján a félelem normális, egészséges reakció, az emberek a fúrótól, a lokális anesztéziánál szükséges injekciótól, ill. tűszúrástól, foghúzástól tartanak leginkább a legáltalánosabb fogászati beavatkozások közül, de a szorongás mértéke különböző [9,21]. Scott és Hirschman [22] fogászati szorongáskérdőívvel vizsgálták e kérdést 609 személynél. A legtöbb személy közepes szorongásértékeket mutatott, de majdnem minden személy félt a fenti beavatkozásoktól. A fogászati betegek szorongásos gondolati tartalmaival, ill. a fogászati kezeléshez kapcsolódó negatív kogniciókkal kapcsolatban De Jongh és munkatársai [15,16] végeztek vizsgálatokat, és megállapították, hogy a fogászati beavatkozástól való félelem összefügg negatív és nem reális tartalmú gondolatok megjelenésével, gyakran olyanoknál is, akik általában kevéssé szorongóak. A szorongó személyek negatív gondolataikban is erősebben hittek, a kellemetlen események bekövetkezését valószínűbbnek tartották, mint a kevésbé szorongó egyének (pl. ájulás, fulladás, belefúr a nyelvbe, arcba, egyéb komplikációk). Emellett kevésbé képesek szorongáscsökkentő stratégiák alkalmazására, pl. relaxáció, figyelmük elterelésére [15,23,24]. Egyetemistákon végzett vizsgálatok során Jongh és Ter Horst [16] azt az eredményt kapták, hogy egy fogászati szituáció elképzelésekor 93%nál jelentkezett egy vagy több katasztrófagondolat, fóbiás betegek 14%-ánál a fogászati kezelés elképzelése halállal kapcsolatos gondolatokat provokál. Az általánosságban kevéssé szorongó fogászati betegeket főleg a fájdalommal kapcsolatos gondolatok nyomasztják, a nagyon szorongó személyek pedig a kezelés lehetséges negatív következményeitől is inkább aggódtak. Tóth [20] vizsgálatai szerint a fogászati beavatkozásoktól való szorongás mértéke nemcsak a DCQ-val mért negatív gondolatok menynyiségével mutat szoros korrelációt, hanem ugyancsak szignifikánsan kapcsolódik a negatív gondolatok elfogadása az általános szorongásossággal, mint személyiségvonással. Vagyis, akik általában szorongóbbak, azoknál a fogászati beavatkozástól való szorongás is erősebb, mivel az erősen szorongó egyénekre jellemző, hogy az aktuális élethelyzetekben a fenyegetettséget hajlamosak eltúlozni. Maga a fogorvosnál való várakozás is szorongáskeltő. Pillard és Fischer [25] 272 168
