Fogorvosi szemle, 1997 (90. évfolyam, 1-12. szám)

1997-04-01 / 4. szám

nek: szappanok keletkeznek, amelyek viszont rosszul oldódó karbonátokká és foszfátokká alakulnak.

Az irodalomban kísérletekről, illetve a kezelésre vonatkozóan is található utalás. Az egyik kísérletben [8] 470 fog konzerváló kezelése során különböző tömőanyagokat használtak. A kezelés utáni 0- 189. napon eltávolították a fogakat, majd metszeteket készítve megvizsgálták őket. Azt találták, hogy a kezelés és az extractio között eltelt napok száma és a talált meszes gócok száma között korreláció van.

Egy másik kísérletben Stenvik és Mjörk [13] orthodontiai erőbehatásnak vetették alá a fogak egy csoportját, majd extrahálták és megvizsgálták ezeket. Megfelelő ideig tartó és megfelelő nagyságú erőbehatás esetén azt tapasztalták, hogy a fogbélben több pulpakő és/vagy amorf kalcifikálódott maradvány található, mint a kontrollcsoportban.

1994-ben Rocca és mtsai [10] lézerrel eltávolítottak egy pulpakövet, amely a harmadik alsó egygyökerű molaris gyökércsatorna falához tapadva helyezkedett el. Az extrahált fog koronáját trepanálták. A gyökércsatornába festéklézer kvarcszálát vezették be, és a pulpaköveket széttörték. Mindezt oly módon sikerült elvégezni, hogy a kő eltávolítása után kialakított üreg belső felülete sima maradt, és így foggyökértömésre alkalmassá vált. E kísérlet bíztató ahhoz, hogy a pulpakő akár in vivo kezelés során is hasonlóképpen eltávolítható.

Esetleírás

Esetünkben egy 26 carieses foga miatt jelentkező kisleánynak 13, 12, 22, 23, 33, 34, 43, 44 fogában találtunk pulpaköveket (1-5. ábra). A 12 éves betegnél feltételezhetően nem mechanikus irritáció miatt, hanem genetikusán alakulhattak ki ezek a denticulusok. Ennek igazolására sajnos a kislány szüleit nem lehetett megvizsgálni.

1. ábra. 12 éves leány fogazatáról készült ОРТ felvétel. A röntgen alapján a fogak egy részében feltételezhető a pulpakő jelenléte.

121