Fogorvosi szemle, 1996 (89. évfolyam, 1-12. szám)

1996-09-01 / 9. szám

tumokat használtuk, valamint a granulátum formájában alkalmazott hidroxilapatitot a csontpótló anyagok közül. Munkánk tárgyául így a pengeimplantátum és a HA-granulátum alkalmazása során végzett vizsgálatainkat választottuk.

Az implantátumbehelyezés után a fennálló fertőzésveszély miatt meglehetősen nagy lehet a gyulladás következtében létrejövő veszteség. Igaz, hogy a maxillofacialis régióban a gyulladásos folyamatok - gyógyszeres és sebészi módszerek segítségével - viszonylag jól gyógyulnak, de ha ez az implantátum elvesztésével jár vagy pedig kötószövetes rögzüléshez vezet, gyakorlatilag a műtét sikertelenségét jelenti. így az implantológiai műtétek antibiotikus profilaxisa - habár erről a vélemények megoszlanak [2, 6, 7, 9] - több szerzővel egyetértve szerintünk mindenképpen indokolt. A szájüreg vegyes aerob és anaerob flórája a műtét során létrehozott lágyrész- és csontsebbe préselódve gyulladásos folyamatot indíthat el. Emiatt megfelelő antibiotikumszintet célszerű biztosítani a műtét előtt és alatt, majd azt követően legalább 48 órán át. Ennek az antibakteriális hatásnak ki kell terjednie az aerob és az anaerob baktériumokra egyaránt. így vagy olyan antibiotikum adása célravezető, mely mindkét típusú kórokozókra hat egyszerre (pl. roxithromycin), vagy két szer adása is indokolt lehet. Eltérően az egyéb szokásos profilaktikus alkalmazási módoktól - melyek között pl. a néhány órás lökésterápia úgyszólván csak a műtét idejére korlátozódik - itt a szájüregi flóra folyamatos jelenléte, a rágómozgások préselő hatása, a sebzés nagyfokú mechanikus igénybevétele miatt hosszabb antibiotikumszint fenntartás indokolt a műtét előtti, alatti és az azt követő 2-3 napos gyógyszeradással, így jogos lehet a 4-5 napos kezelés is. Célkitűzésünk volt a szájüregi gyulladásos folyamatok kezelésében, valamint a profilaktikus alkalmazásban kedvelt makrolid típusú antibiotikumokkal szerzett tapasztalatok elemzése. Ehhez a kezdeti időkben alkalmazott erythromycin és a későbbiekben adott korszerű negyedik generációs roxithromycin alkalmazásának eredményeit vetettük össze.

Anyagok és módszerek

Vizsgálati beteganyagunkban 243 fő szerepel. 1988. január 1. és 1994. október 30. között 129 beteg esetében (274 db) titánpenge (Linkow, osteoplate) dentális implantátum, valamint 112 beteg esetében hidroxilapatit csontpótló anyag alkalmazása esetén végeztünk összehasonlító klinikai vizsgálatokat (/.-77. táblázat).

Az implantátumok behelyezése előtt a szakma szabályai szerinti kivizsgálás történt, a műtét kapcsán pedig rutinszerűen makrolid típusú antibiotikumot kapott a beteg 5 napon át. Az alkalmazott antibiotikum 1988. január 1. és 1992. december 31. közötti időszakban erythromycin (Erythromycin) volt, 1993. január 1. és 1994. október 30. között pedig roxithromycin (Rulid). Klinikai fázis IV. eljárás szerint végeztük vizsgálatainkat.

276