Fogorvosi szemle, 1996 (89. évfolyam, 1-12. szám)

1996-07-01 / 7. szám

a perverziók képében. A kéjgyilkosok nem csupán megölik partnerüket, hanem rendszerint esznek is húsukból [14]! A szexualitás és a táplálkozás az egészséges lélekben is egymásra talál, igaz csak szelíd utalások formájában. Igen gyakran tartják a vaginát szájnak, a péniszt ételnek, az étkezés folyamatát koitusz- és fogamzásekvivalensnek stb. Ebben az összefoglalásban nem tudunk kitérni ezen felvetés minden aspektusára [4, 6, 7], ezért csak azt említjük meg, hogy a vaginát gyakran orális szervnek tekintik. A női genitálénak rendszerint szája (méhszáj, orificium), ajkai (labia, szeméremajak), sőt nyelve is van. (A csikló, a szerelem római istennőjének, Vénusznak a nyelve.) Az analógia ismeretének nemcsak elvi, hanem pszichopatológiai jelentősége is van. A szexuális zavarokkal küzdő férfiak fantáziájában a vagina (orális szervként) kasztrálhat, fogakkal rendelkezik. Ezt az egyáltalán nem ritka képzetet „vagina dentata”-nak nevezi a szexológiai szakirodalom [18]. A Kaukázusban pedig éppen a fog szimbolizálja a nemi erőt. A nők - állítólag - nem tudnak ellenállni a fogak láttán [19].

A nemiség és az alimentáció összefüggésének sztomatológiai vetülete is lehet. A romlott fogak, a bűzös lehelet averziót vált ki nemcsak álatlában, de a szexualitás terén is. A romlott fog a szexuális zavarok eredete, de következménye is lehet. A nemiség zavara szomatizálható fogbetegségként is.

Védekező evés

Egyetérthetünk Cervantessei: „...amíg az ember eszik, iszik, nem fog rajta a szomorúság”. Bármilyen sikertelenséget jóvátehetnek a jókedvű étkezések [4]. Nem véletlenül keresünk menedéket a konyhában, ha félünk, hiszen a falatozás alapvető védelmet jelent annak, akinek van módja enni [3]. Az orális aktivitás minden eleme alapvető védettségélményt implikál. Az ultrahangos megfigyelések szerint az 5 hónapos magzat — ha rátalál — szopja az ujját [10]. A táplálkozási szituáció a korai anya-gyermek-étel kapcsolat archaikus biztonságát mintázza. A későbbi „cuclizás” minden kellemetlenségre gyógyír lehet. A túlzásba vitt oralitás [a rágás (rágógumi), a nyalás (fagylaltozás), a szívás (dohányzás), a nassolás (napraforgózás, „snackelés”) így a szorongásoldás egyik legelemibb módjává lép elő. Érthető, hogy számos védelmi babona fűződik a száj működéséhez: az átok ellen például kiváló védelmet nyújt a „sarokba köpés” [17]. A legtöbb hitben a nyálnak eleve védő, gyógyító ereje van. Az archaikus ember, de még az állat is a sebét nyalogatja. A fogcsikorgatás pedig elijeszti a szellemeket: Kínában például ezért kötelező a fogak csikorgatása a templomba lépés előtt. Számos természeti nép amulettként viseli a fogakat, ettől remélve mágikus védelmet [19]. A fogát vesztett ember az alapvető védettségélményt is nélkülözheti. Érdemes erre a dentológusnak is figyelmet szentelni, amikor radikális fogászati beavatkozásokat kénytelen végezni.

221