Fogorvosi szemle, 1996 (89. évfolyam, 1-12. szám)

1996-01-01 / 1. szám

A foglalkozási (beosztási) státus és a fogorvoshoz járás gyakoriságának hatása a parodontium, a fogazat és a szájhigiéné állapotára (átlag)

IX. táblázat

Pl

DMF-T

OHT-S

vezető állású, értelmiségi

— félévente, évente

0.53

15.74

1.05

— fájdalom esetén

0,90

15.14

1.62

adminisztratív szellemi

— félévente, évente

0,69

15,19

1.33- fájdalom esetén

1.06

19,36

1,59

középfokú szakember

félévente, évente

0,75

18,23

1.68

— fájdalom esetén

0,73

16,18

1,75

szakmunkás

— félévente, évente

0.83

16,91

1,86- fájdalom esetén

1.06

17,06

1,88

betanított és segédmunkás

— félévente, évente

0,67

18,47

1,30

fájdalom esetén

1.72

21,03

1,64

A páciens családi állapotának hatása

A különböző családi állapotúak között az oralis magatartás azon mutatói tekintetében, amelyek a napi fogmosásban, a fogorvos felkeresésének gyakoriságában, illetve állandó fogorvos választásában jutnak kifejezésre, nem találtunk olyan számottevő különbségeket, mint az iskolai végzettség és a foglalkozás esetében. Megemlítjük a napi fogmosás gyakoriságát, ahol az eltérések nem bizonyultak szignifikánsnak. A különbségek két síkon jelentkeztek: a napi kettőnél gyakoribb fogmosás a tartósan együttélőknél és az özvegyeknél a legmagasabb; a napi kétszeri fogmosás legmagasabb a házasságban élőknél. A társadalmi átlagot e tekintetben is a házas kategória adja.

Az oralis magatartásnak a szájhigiénés indexszel mért mutatójában (OHT-S) a legalacsonyabb értéket a nőtleneknél-hajadonoknál és az özvegyeknél találtuk, közepes értéket majdnem azonos módon a házasoknál és az elváltaknál, különélőknél, ennél magasabbat a tartós együttélőknél.

A parodontalis index (Pl) a nőtlenek/hajadonoknál a legkedvezőbb, az özvegyeknél a legmagasabb. A DMF-T-index ehhez hasonló, de a családi állapot szerinti csoportok között nagyobbak a különbségek és azok szignifikánsnak tekinthetők. Ezen belül szinte teljesen azonos a helyzet az eltávolított fogak (M) esetében. Megjegyzendő, hogy a nótlenek/hajadonok kedvezőbb oralis statusát életkori sajátságok (a fiatal kormegoszlás) jelentősen befolyásolják (X. táblázat).

Egy kisebb mintán (mintegy 200 fő) vizsgáltuk, hogy a szülők válása befolyást gyakorolt-e a páciens oralis statusára. Fogorvosi tapasztalatból eredt az a hipotézisünk, hogy az elvált szülőktől származó páciensek oralis helyzete rosszabb, mint a nem elváltaktól származóké. Ezt a hipotézist a felvétel eredménye nem igazolta.

22