Fogorvosi szemle, 1995 (88. évfolyam, 1-12. szám)
1995-02-01 / 2. szám
Fogorvosi Szemle 88. 65—72. 1995. Pécsi Orvostudományi Egyetem, Fogászati és Szájsebészeti Klinika (igazgató: dr. Szabó János egyetemi tanár), Pécs Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Konzerváló Fogászati Klinika (igazgató: dr. Fazekas Árpád egyetemi tanár), Budapest* A feldolgozás hatása a konvencionális és a gamma-2-fázis mentes amalgámok adaptálhatóságára l)R. SZABÓ JÁNOS, DR. HERCZEGH BÉLA* és DR. BÁNÓCZY JOLÁN* Az amalgámtömések tulajdonságait általában szigorúan kontrollált körülmények között, optimálisan preparált mintákon vizsgálják. Keveset tudunk arról, hogy miként viselkednek az egyes amalgámok, ha eltérünk a gyártó által javasolt eljárástól. A kísérletekre jellemző precíz munka nem minden esetben valósul meg a praxisban, különösen ha a keverési arányokat nem méréssel állítják be, és az amalgám tömörítése kéziműszerrel történik. Az amalgámtömések klinikai értéke szempontjából a keverék adaptálhatósága meghatározó jelentőségű, ugyanis az amalgámtömések cseréjének leggyakoribb oka a szekunder caries, mely a rosszul adaptált, rossz széli záródású amalgámtömések esetében nagy számban fordul elő. Az amalgámkeverékről egyszerű rátekintéssel nehezen vagy egyáltalán nem mondható meg, hogy jól vagy rosszul adaptálható-e az üregfalhoz, illetve a matricához. A tömörítéskor észlelhető ellenállás nagysága alapján, vagy a tömörítéskor fellépő hang jellegéből szintén nem következtethetünk az amalgám adaptabilitására. Ezzel szemben a keverék plaszticitásáról információt szolgáltat a frissen kevert amalgám kesztyűs ujjaink közötti morzsolgatásakor a nyomásra bekövetkező alakváltozás, vagy az összegyúrt keverék üveglapra történő leejtésével létrehozható alakváltozás. Azar és mtsai objektív mérési eljárást dolgoztak ki az adaptálhatóság mérésére. Az adaptálhatóság és a Hg : reszelék keverési arány közötti összefüggést ezzel a módszerrel vizsgálta Simon és Welk. A gamma-2-fázis mentes amalgámok esetében a Hg : reszelék arány növelése csökkenti a tömés porozitását, míg bizonyos konvencionális termékeknél fokozza azt. A tömörítési nyomás csökkentése vagy fokozása eltérő módon hat az egyes amalgámok porozitására, és a tömörítéskor kipréselt higany mennyisége is függ a tömörítés módjától, ezért a tömésben maradt higany aránya széles határok között ingadozhat ugyanazon a tömésen belül is. Vizsgálatunk célja annak meghatározása volt, hogy a keverési arányok és a tömörítés módjának megváltoztatása miként befolyásolja a Goodfill 700 (Ögussa, Ausztria) és a Starffll NG2 (Ögussa, Ausztria) — konvencionális, ill. gamma-2-fázis mentes — amalgámok adaptálhatóságát. Érkezett: 1994. október 5. Elfogadva: 1994. október 18. 65
