Fogorvosi szemle, 1995 (88. évfolyam, 1-12. szám)

1995-02-01 / 2. szám

4. ábra. Sémás ábrázolás a ,,kétfog-koncepció” magyarázatához. Jelen esetben az oldalsó szegmenteket kell a mesiorotált helyzetből derotálni. Leegyszerűsödik a kezelés, ha a fogakat mindkét oldalon merev egységbe foglaljuk, és egy transzpalatinalis ívvel a szegmenteket mint két nagy többgyökerű fogat forgatjuk a kívánt helyzetbe. Ugyanezt tovafutó íves technikánál mindkét oldalon fogankénti derotálással, lényegesen hosszabb idő alatt érhetnénk -el (Marcotte sémája)ra). Az ívek nem futnak törvényszerűen egyik brackettől a másikig, ezáltal az interbrackettávolság növelhető. Burstone különböző átmérőjű és minőségű íveket használ egyidejűleg, az elvégzendő feladattól függően. 1980-ban Burstone és Goldberg egy új összetételű ívet tett ismertté, egy ß-Titan ötvözetet. Előnyös tulajdonsága a magasabb reziliencia, jól formálható, biztos torque-kontroll érhető el vele, biokompatibilis. Különleges tulajdonsága, hogy hegeszthető. Az ívet TMA néven forgalmazzák (5. ábra).

A szegmentívtechnika adta lehetőségeket különösen a felnőtt, a növekedést már befejezett páciensek esetében használhatjuk ki (6., 7., 8. ábra).

Milyen indikációi lehetnek egy felnőttkori fogszabályozásnak?

1. Funkcionális okok, mint pl.: progén kényszerharapás, fedőharapás, Angle 2/1. osztályú anomália, extrém nagy sagittalis frontlépcsővel (overjet).

2. Parodontopathia, fogtorlódás, gingivarecesszió, tasakképzódés iránti hajlam esetében.

3. Protetikai előkezelésként a fogak jó tengelyállásának elérésére. Részárás, helyteremtés, valamint egyes fogak extrusiója révén harmonikus gingivaszint elérésére.

4. Konzerváló fogászati indikáció: bruxizmus zománckárosító hatásának csökkentésére, protrudált helyzetben levő frontfogak retrudálása a fokozott traumaveszély elkerülésére.

61