Fogorvosi szemle, 1995 (88. évfolyam, 1-12. szám)

1995-02-01 / 2. szám

4. ábra. Sémás ábrázolás a ,,kétfog-koncepció” magyarázatához. Jelen esetben az oldalsó szeg­menteket kell a mesiorotált helyzetből derotálni. Leegyszerűsödik a kezelés, ha a fogakat mind­két oldalon merev egységbe foglaljuk, és egy transzpalatinalis ívvel a szegmenteket mint két nagy többgyökerű fogat forgatjuk a kívánt helyzetbe. Ugyanezt tovafutó íves technikánál mind­két oldalon fogankénti derotálással, lényegesen hosszabb idő alatt érhetnénk -el (Marcotte sémá­ja)­ra). Az ívek nem futnak törvényszerűen egyik brackettől a másikig, ezáltal az interbrackettávolság növelhető. Burstone különböző átmérőjű és minősé­gű íveket használ egyidejűleg, az elvégzendő feladattól függően. 1980-ban Burstone és Goldberg egy új összetételű ívet tett ismertté, egy ß-Titan ötvözetet. Előnyös tulajdonsága a magasabb reziliencia, jól formálható, biztos torque-kontroll érhető el vele, biokompatibilis. Különleges tulajdon­sága, hogy hegeszthető. Az ívet TMA néven forgalmazzák (5. ábra). A szegmentívtechnika adta lehetőségeket különösen a felnőtt, a növeke­dést már befejezett páciensek esetében használhatjuk ki (6., 7., 8. ábra). Milyen indikációi lehetnek egy felnőttkori fogszabályozásnak? 1. Funkcionális okok, mint pl.: progén kényszerharapás, fedőharapás, Angle 2/1. osztályú anomália, extrém nagy sagittalis frontlépcsővel (over­­jet). 2. Parodontopathia, fogtorlódás, gingivarecesszió, tasakképzódés iránti hajlam esetében. 3. Protetikai előkezelésként a fogak jó tengelyállásának elérésére. Részá­rás, helyteremtés, valamint egyes fogak extrusiója révén harmonikus gingi­­vaszint elérésére. 4. Konzerváló fogászati indikáció: bruxizmus zománckárosító hatásának csökkentésére, protrudált helyzetben levő frontfogak retrudálása a fokozott traumaveszély elkerülésére. 61

Next

/
Oldalképek
Tartalom