Fogorvosi szemle, 1995 (88. évfolyam, 1-12. szám)
1995-02-01 / 2. szám
Fogorvosi S/.cmle 88. 59—63. 1995. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika (igazgató: dr. Dénes József egyetemi tanár), Budapest A Burstone-féle szegment!vtechnika DR. MOLNÁR GYÖRGYI, DR. DÉNES JÓZSEF és DR. VÉG H ANDRÁS A fogszabályozásban használt rögzített készülékek célja a fogak háromdimenziós rendezése a stomatognath rendszeren belül, figyelembe véve az erők kölcsönös egymásra hatását. Ennek elérésére dolgozta ki Angle 1887-ben az ideálív koncepcióját, melyben az anomáliában álló fogakat az ívhez mozdítjuk. Ez volt az egyenesív- (straight-wire) technika elődje. A tovafutó íves technika előnye, hogy könnyen kezelhető, szükségtelen a pontos analízis. Hátrányai, hogy nagy az ív deflekciója által leadott erő, a zárak között összegződnek a nem kívánt mellékhatások, melyekkel előre nem számolhatunk. így a több ismeretlen tényező miatt egy statikailag meghatározhatatlan erőrendszer keletkezik. Azonkívül nehéz az ív használata több, egy időben fennálló fogazati rendellenesség esetén. Ez a hatás-ellenhatás törvényéből adódik, vagyis minden erő egy reciprok erőt vált ki. Emiatt különösen ügyelnünk kell az elhorgonyzási mechanizmusra. Az erő pontos applikálásához ismernünk kell a stabilitás alapelemeit: a biológiai és funkcionális faktorokat. A szervezet saját, funkcionális erőit, melyeket a nyelv-, az ajak- és a rágóizmok, a növekedés és a fogáttörés hoznak létre, rögzített készülékes kezelésnél nem tudjuk kihasználni, így mesterséges erőket kell előidéznünk, vagyis a készülékkel fejlesztett erőt visszük rá a fogakra (1. ábra). De milyen mértékű, nagyságú legyen ez az erő? Mi az az optimális nagyság, amivel fogelmozdulást, az ideális fogív elérését hozzuk létre anélkül, hogy a parodontiumot károsítanánk? Angle az ideális fogívet a gyűrűkön rögzített bracketekkel és a bracketek között futó ívvel érte el, az ívet különböző rugókkal, hajlításokkal kiegészítve. Ezt fejlesztette tovább Andrews, aki az egyenesív-technikát hozta létre. Az optimális occlusiót „előprogramozott” bracketek által érte el, nem pedig az ív hajlításával. Vagyis a fogak labiolingualis koronadőlésének és mesiodistalis koronaangulációjának ideális mértékét, a fogelmozdítási információkat a bracketek tartalmazzák. A normálistól eltérő helyzetben levő fogakat az ideális ívhez kötjük a bracketek segítségével (2. ábra). Valóban, ezzel a fejlődéssel egyszerűsödött az orthodontus munkája. De a legegyszerűbb aktiválásnál is ki kell kötni és újra bekötni egész ívet. Az évek során a használt anyagok minősége is megváltozott. Az új ívek tökéletesen integrálhatók ugyan a bracket vájulatába (slot), de az erők, a forgatónyomatékok, az akciók-reakciók átláthatatlan erőrendszere jön létre. Például, ha 14 fogat egy ívvel foglalunk össze, 13 statikailag meghatározatlan erőrendszerünk keletkezik, melyek hatása addicionálódik. 59
