Fogorvosi szemle, 1995 (88. évfolyam, 1-12. szám)
1995-02-01 / 2. szám
Fogorvosi Szemle 88. 53—58. 1995. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Fogpótlástani Klinika (igazgató: dr. Fábián Tibor egyetemi tanár), INTERDENTAL STÚDIÓ Fogtechnikai Laboratórium és Továbbképző Kft. (üv. igazgató: Róth Lajos), Budapest Tapasztalataink a Vigano-féle finommechanikai eszközzel elhorgonyzott részleges lemezes fogpótlásokkal DR, KÁDÁR LÁSZLÓ, DR. KAÁN MIKLÓS, DR. GER*LE JÁNOS és RÓTH LAJOS A fogpótlástanban összefoglaló néven finommechanikai eszköznek nevezzük a gyárilag, ellenőrzött körülmények között előállított, speciális célszerszámokkal kialakított olyan protetikai rögzítőket, amelyeket a fogtechnikai laboratórium a megadott technológiai leírás szerint a kombinált fogpótlások fix és kivehető részei közé beépít. Ma szinte megszámlálhatatlan formájú és fajtájú, különböző működési elvű finommechanikai rögzítőeszköz áll a fogorvosok rendelkezésére, sőt napjainkban is egyre újabbakkal gyarapszik a választék. A merev vagy a rugalmas megtámasztás és elhorgonyzás igénye szerint, mindig a protetikai prevenciós elveknek megfelelően kell az orvosnak kiválasztania a célnak, az adott klinikai anatómiai körülményeknek, valamint az odontotechnikai megmunkálhatóságnak megfelelő rögzítőeszközt. Anyag és módszer Klinikai munkánk során 1993 folyamán alkalmunk nyílt a SHERA cég közreműködésével kifejlesztett és forgalomba hozott Vigano-féle finommechanikai rögzítőelemekkel 25 páciensnek fogpótlásokat készíteni és azokat az eltelt időben klinikailag ellenőrizni. A Vigano-rögzítőelem extrakoronálisan helyezhető el. Patrix része salakmentesen kiégethető műanyagból készül, 3 mm átmérőjű, gömb alakú, melyet 4x5 mm-es ún. hátlapocskával építettek egybe, ennek szélei lekerekítettek (1. a—b ábrák). A szekunder rész — a matrix — ellenálló, reziliens műanyag szelvény. Alakja speciális, az occlusiós felszín felé néző oldalán, az alaplemezben való rögzítés biztonságossá tétele érdekében T alakra formált vezetősínt képeztek ki rajta. A patrix beépítése a fix rész viaszmintázatának elkészítésekor igen egyszerű, mert a támkorona approximális felszínéhez illesztik a hátlapocskát (2. ábra). Ha egyszerre több rögzítőelemet használunk, csak arra kell vigyázni, hogy a hátlapok egymással és lehetőleg a részleges lemezes fogsor behelyezési irányával is párhuzamosak legyenek. Ennek ellenőrzéséhez a legegyszerűbb parallelométer is megfelel. 53
