Fogorvosi szemle, 1995 (88. évfolyam, 1-12. szám)
1995-02-01 / 2. szám
nyos ülésnek: az ínygyulladás és formái, terápiák, patológiás következmények; hemofíliás betegek foghúzást követő vérzésének megszüntetése; tályogos és gangrénás fogak kezelése. Külön említést érdemel Meng (Párizs) esetközlése. Bemutatott egy pácienst, akin ezt megelőzően két évvel sikeres implantációt végeztek el. A párizsi kongresszus sikere négy évvel később egy második Nemzetközi Fogászati Kongresszus megtartásához vezetett. Ezt az ülést az Amerika felfedezésének 400. évfordulója tiszteletére szervezett Világkiállításhoz kapcsolódva, 1893-ban Chicagóban tartották meg, és azon 33 ország képviseltette magát. A chicagói találkozóra összegyűjtött jelentős támogatás segítségével, a fogászati szakma a következő Nemzetközi Fogászati Kongresszus megtartását is elhatározta. Ezt 7 év múlva, 1900-ban Párizsban, az ott megrendezett Világkiállítás alkalmából tartották meg. Az előadók között volt Arkövy József és a magyar származású Ottofy Lajos is. A Magyar Fogászati Szemle 1900-ban részletesen beszámolt a kongresszusról. A megalakulás Az első három nemzetközi fogászati konferencia sikere nem volt véletlen. Charles Godon, az Ecole Dentaire de Paris (Párizsi Fogászati Iskola) dékánja sokáig dédelgette az ötletet, hogy létrejöjjön egy autonóm nemzetközi fogászati szervezet. Godon-пяк már nagy része volt az 1889. évi 1. párizsi fogászati kongresszus megszervezésében, részt vett a Chicagóban szervezett 1893. évi 2. kongresszuson, és elnöke volt a 3. kongresszusnak, amelyet szülővárosában, Párizsban tartottak 1900-ban. Amerikában — a világon elsőként megalapított fogászati iskola létrejöttét követően — a fogászat egyre inkább önálló hivatássá nőtte ki magát. De nem ez volt a helyzet Európában, ahol a fogászatot gyakran olyan általános orvosok gyakorolták, akik érdeklődtek a fogászati tudományok iránt, de igazán komoly speciális képzettséggel többnyire nem rendelkeztek. Godonnak, aki mind orvosi, mind fogorvosi fokozattal rendelkezett, az volt a véleménye, hogy a fogászat számára a továbbiakban már nem elégséges az, hogy csupán az orvostudomány fogászati szakágának tekintik. Meg volt győződve arról, hogy a fogorvostudománynak mint az egészségügy szerves részének, külön szervezetre, továbbképzési lehetőségekre és nemzetközi egyesületi keretekre van szüksége. 1900. augusztus 15-én délelőtt az Ecole Dentaire de Paris hivatalában Godon összehívott hazájukban vezető szerepet játszó öt fogorvost, hogy megbeszélést folytassanak egy nemzetközi szervezet létrehozásáról. Akik aznap Godon-néA találkoztak, a következők voltak: Florestan Aguilar (Spanyolország), George Cunningham (Anglia), Elof Färber (Svédország), A. W. Harlan (USA) és Emil Sauvez (Franciaország). Estére a hat neves fogorvos megalapította a Fédération Dentaire Internationale-t. Az FDI alapító tagjai megegyeztek abban, hogy a fogászati hivatást nemzetiségre való tekintet és megkülönböztetés nélkül képviselik, a tudo-44
