Fogorvosi szemle, 1995 (88. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
A szerző az A. a. előfordulását a subgingivalis plakkban, a szájnyálkahártyán és a nyálban 82. különböző lefolyású parodontitises betegnél és 8 ínygyulladásos kontrolinál vizsgálta. Az A. a.-t szelektíven TSBYT-médiumon tenyésztették ki. A lokális juvenilis parodontitises betegek 94%-ánál, az RPP-ben (rapid progressive parodontitis) szenvedők 53%-ánál és egy 5 éves Papillon—Lefevre-szindrómás gyerek esetében mutatták ki a baktériumot. Összesítve: a parodontitises betegek 31%-ánál, a 8 kontroll esetében pedig egynél izolálták a baktériumot. A baktérium nagyjából azonos mértékben volt jelen a subgingivalis plakkban. a szájnyálkahártyán és a nyálban. A galaktóz, maltóz, mannitol, xilóz és dextrin fermentációja alapján 10 biotípust különböztettek meg. Azon subgingivalis baktérium telepekben, melyekben az immotilis baktériumok (coccusok) voltak túlsúlyban az A’, .a. 20-54%-ban fordult elő. Azokban viszont ahol a motilis baktériumok (motilis pálcikák,-spirocheták) voltak nagyobb számban jelen, az A. a. 3-5%-ban fordult elő. Jellemző szignifikáns korrelációt mutattak ki az A. a. és a coccusok, valamint az immotilis pálcikák között., ugyanakkor negatív korrelációt észleltek a motilis pálcikákkal és spirochetákkal szemben. Ez utóbbi nem csak a lokalizált juvenilis parodontitises betegek esetében fordult elő. 32 A. a.-szal összefüggő parodontitisben szenvedő betegnél végeztek parodontalis kezelést antibiotikum-védelem alatt. Négy betegcsoportot vizsgáltak longitudinálisán a kombinált kezelés alatt, mely Minocyclin szisztémás adagolásából állt (200 mg/nap) a háromhetes subgingivalis depurálás és az esetleges parodontalis sebészeti beavatkozás alatt. A főleg lokalizált juvenilis parodontitises betegeket két külön csoportban vizsgálták. Az egyik csoportba 6 klasszikus LJP-es beteg és egy fiatal lokalizált parodontitises beteg tartozott, akinek plakk- és gingivalis indexei rendkívül alacsonyak voltak. A másik csoport tíz lokalizált parodontitises betegből állt, jelentős supragingivalis plakkmennyiséggel és erős gyulladással. A harmadik, a GSP-csoport (súlyos generalizált parodontitis), kilenc betegből állt. A GMP-csoport (közepes generalizált parodontitis), pedig hat betegből állt, kiknek aránylag csekély ínygyulladása volt. A parodontalis kezelés befejezése után végzett vizsgálatok az A. a.-t, a GSP-csoportban kilencből hat betegnél és a GMP-csoportban hatból háromnál mutatták ki, míg a lokalizált juvenilis parodontitises betegeknél gyakorlatilag eliminálódott. Két évvel a parodontalis kezelés befejezése után a 32 A. a.-szal összefüggő parodontalis betegeknél utóvizsgálatokat végeztek. A subgingivalis plakkban az A. a.-t 66%-ban mutatták ki és ugyancsak magas százalékban a száj nyálkahártyán és a nyálban. Összefüggést mutattak ki a buccán található és a subgingivalis plakkban lévő A. a.-telepek között a parodontalis kezelés befejezése után is. Különböző kenetvizsgálatok eredményeképpen megállapították, hogy a bucca nyálkahártyájáról vett kenet diagnosztikai értékű az A. a.szal fertőzött betegeknél. A baktérium a komplex kezelés ellenére továbbra is perszisztál, és diagnosztikai és terápiás probléma marad az A. a.-szal kombinált parodotitises betegek esetében. Dr. Dóri Ferenc 25
