Fogorvosi szemle, 1995 (88. évfolyam, 1-12. szám)
1995-04-01 / 4. szám
mérhető geometriai felületeknek. A hatásos felület a „benedvesítés” révén alakul ki, és a tényleges határfelszínek képezik a valószínűleg kisebb valódi felületet, amely a benedvesítés nem tökéletes voltával magyarázható. E hatásos felület mérése nem megoldott, így ennek és a szakító-, ill. nyíróerőkkel való összefüggése sem ismeretes. Ezen erőknek és a felszínérdességi paramétereknek az összefüggésével több közlemény is foglalkozik [17, 18, 21, 29, 30]. A felszín formai eltéréseinek 6 szintje különböztethető meg [18]: 1. formai hibák, szintbeli egyenetlenségek; 2. hullámosság; 3. kimaródási sorozatok; 4. polírozás miatti karcolódás, homokfúvás miatti érdesség; 5. kristályosodás, savazás, korrózió következtében létrejött érdesség; 6. az anyag rácsstruktúrájában meglévő hibák. Az egyes szerzők leggyakrabban az Ra (átlagos érdesség) és Rmax (maximális érdesség), valamint a szakító- és a nyírószilárdság közötti összefüggéseket vizsgálták. Ezen felszínérdességi paraméterek növekedése nem eredményezi a szakító- és a nyírószilárdság értékeinek hasonló növekedését. A két változó közötti összefüggést egy maximumgörbe írja le, mely szerint az érdességi paraméter növekedésével egy ideig nő a szakítási, ill. a nyírási szilárdság, ezután viszont az érdesség növelése a szakítási és nyírási értékeket csökkenti. A fogászatban használatos polimerek és a kerámia között a maximális nyíró-, ill. szakítófeszültség 10-40 MPa között változik érdességi eljárástól, fémtől, ragasztóanyagtól és kerámiától függően [1, 2, 7, 10, 13, 14, 17, 27, 28, 32]. A kerámia felszínének érdesítési eljárásai közül a legjobb eredményeket a HF-dal maratott felszínek mutatták, amelyet a SEM-felvételek alapján azzal magyarázhatunk, hogy ez homogén rendezettségű felszíni struktúrát mutat, jelentős felszínmegnagyobbodással, stabil szerkezettel, jó mikroretencióval, nem elkenődött felülettel. Az 1 -2 pm-es retentív részekbe befolyó adhezív anyagok ott megszilárdulva mechanikusan is jól tudnak rögzülni. Az FG-gyémánttal és szerelt kővel érdesített felszínen jól láthatóak a forgóeszközök által létrehozott bemaródások (melyek feltehetően növelik az Ra és Rmax értékeket), így harmad- és negyedrendű felületet eredményeznek. Ezen felszínek nem mutatnak stabil szerkezetű, mikroretentív helyeket. Ugyanezen eszközök még kifejezettebben „elkenik” a fém felületét és bemaródásokat okoznak. A homokfújt fém felülete nem tűnik olyan gazdagnak alámenős retentív helyekben, mint a maratott kerámia, azonban egyenletes eloszlású, jelentős felületnagyobbodást eredményez. A forgóeszközökkel történő érdesítés szabad szemmel érdesítettebbnek látszik a bemaródási sorozatok miatt, mint a homokfújt és HF-dal savazott kerámiafelület, azonban ez nem eredményezi a SEM-felvételek és a szakítási és nyírási eredmények tanúságai szerint a felszín igazi megnagyobbodását és a polimerek mikroretentív elhorgonyzásához kedvező felület kialakítását. 137
