Fogorvosi szemle, 1994 (87. évfolyam, 1-12. szám)

1994-04-01 / 4. szám

Fogorvosi Szemle 87. 99—103. 1994. Debreceni Orvostudományi Egyetem, Stomatológiai Klinika (igazgató: dr. Keszthelyi Gusztáv), Debrecen Kossuth Lajos Tudományegyetem, Meteorológiai Tanszék* (tanszékvezető: dr. Tar Károly), Debrecen Időjárási jelenségek és dentális eredetű periostitisek összefüggéseinek vizsgálata Debrecenben DR. MADLÉNA MELINDA, DR. NAGY GÁBOR, DR. REDL PÁL, DR. TAR KÁROLY, DR. SZILÁGYI ZSOLT, DR. MARSHAL ANDREA* és DR. KESZTHELYI GUSZTÁV Az embernek és természetes környezetének, így az időjárásnak a kapcso­lata rendkívül sokrétű. Az állandóan és változatlan intenzitással érvényesü­lő környezeti hatásokhoz a szervezet alkalmazkodik. Az élőlényekre elsősor­ban a hirtelen bekövetkező, gyors változások hatnak. A légköri tényezőknek az emberi szervezetre való hatásával a bioklimato­lógia foglalkozik. Azokat az ismereteket, amelyek a gyorsan változó időjárás élettani szere­pére vonatkoznak, a meteorológia foglalja össze. A különböző légköri hatá­sok az ember szempontjából két csoportra oszthatók: a szervezet normális reakcióival a meteorológia, illetve a klimatofiziológia foglalkozik, az időjá­rás és az éghajlati tényezők kóros hatásai a meteorológia, illetve a klimato­lógia tárgykörébe tartoznak [8]. A frontok bioaktivitásával kapcsolatban meg kell különböztetnünk a két klasszikus frontfajtát: a hidegfrontot (amely a meleg levegő irányában mozog) és a melegfrontot (amely a hideg levegő irányában mozog). Ezeken kívül leírnak még álló vagy veszteglő, úgynevezett stacionárius frontot, valamint a hideg- és a melegfront találkozásakor kialakuló záródott, okklú­­ziós frontot [8, 16]. A hideg és a meleg levegő találkozásának helyén gyorsan áramló levegőör­vény, ciklon keletkezik, amely magas nyomású képződményeket, anticiklo­nokat választ el egymástól. Már az ókorból maradtak ránk feljegyzések, amelyek az időjárási és éghajlati viszonyok egészségünkre kifejtett hatásával foglalkoztak. Az ilyen irányú megfigyelések első összefoglalása Hippokratésztől (i. e. 460? -377) származik [6]. Peterson (1936--37) leírja, hogy az időjárási folyamatokkal kapcsolatos érzékenység egyénenként változik [15]. Lampert (1943) az em­bereket fiziológiás reakciók szerint két alapvető típusba sorolja [9], és ennek alapján Lampert és Piriét (1953) fiziológiai paramétereken alapuló érzékeny­ségi meghatározást dolgozott ki [1]. Curry (1948) kimutatta, hogy a meleg­* Jelenleg nem a klinika dolgozója. Érkezett: 1993. június 3. Elfogadva: 1994. február 24. 99

Next

/
Oldalképek
Tartalom