Fogorvosi szemle, 1994 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1994-10-01 / 10. szám
nyelvű kiadását. 1948-ban Schranz Dénes magántanári képesítést nyert a törvényszéki stomatologia tárgyköréből. 1952-ben értekezés benyújtása nélkül az orvostudomány kandidátusa lett. Az új rendszerű fogorvosképzés keretében mint egyetemi docens 1954-től előadója az igazságügyi stomatologiának és az orvosi etikának. 1963-ban kinevezték a pécsi Stomatologiai Klinika igazgató professzorának, majd 1969-ben áthelyezték a budapesti Fogpótlásiam Klinikára, és ezt mint tanszékvezető professzor vezette 1975-ig. Nyugdíjazásáig; közel 50 évet töltött aktív egyetemi szolgálatban. A háborút követő két évtizedben a Stomatologiai Klinika protetikai osztályán, majd a Fogpótlástani Klinikán működve, számos protetikai, gerostomatologiai és paleostomatologiai tárgyú közleményt publikált. Társszerzője volt a Molnár—Schranz—Huszár „Fogpótlástan” c. 608 oldalas kézikönyvnek (amely szlovák nyelven is megjelent) és a Balogh - Molnár Schranz— Huszár „Gerostomatologie” c. német nyelven megjelent monográfiának. Nyugdíjazása óta a Fogpótlástani Klinikán mint tudományos tanácsadó működik, és számos közleményt publikált. Még aktív korában kezdett foglalkozni a fogászati (orális) genetika kérdéseivel, és eredményeit a „Genetik der Zahn-, Mund- u. Kieferregion” c. 1991-ben megjelent művében adta közre. Kívánjuk és kérjük, hogy Schranz Dénes professzor tapasztalatait, tudását és ítélőképességét kamatoztatva, bölcs tanácsaival, még sok éven át segítse szakmánk fejlődését. Dr. Fábián Tibor 284
