Fogorvosi szemle, 1994 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1994-07-01 / 7. szám
Számítások szerint az akrilát-alaplemez vízfelvétele szobahőmérsékleten 17 napig tart [3]. Vizsgálatainkban a próbatest 0,5-1,0 mm vastagsága miatt a telítettség 4-7 nap alatt alakult ki. Ez (az átlagos lemezvastagságot 2 mm-nek véve) megfelel az alaplemezre számított értéknek. Az egyes mintakorongok vastagsága ugyan több tized mm-rel eltérhetett egymástól a pontos felület kialakításának technikai nehézségei miatt. Megfigyelhettük, hogy a szabvány szerinti felületi kidolgozás elsősorban a poliplasztikus polimerizátumoknál okozott vastagabb próbatesteket, amelyek oldékonysága minimális volt a többségében vékonyabb autoplasztikus próbatestekhez képest. A térfogategységre számítás az objektív összehasonlítást tett lehetővé a mintasorozatok között. A protézis-alapanyag gyártmányok plaszticitást fokozó összetevőinek hatásához hasonlóan a vizes diffúzió a makromolekulákat egymástól nagyobb távolságra kényszeríti. Az így kialakuló mozgékonyság a molekuláris szerkezetben növeli a mechanikai ellenállóképességet. Másrészt a duzzadás a fogsor felületén torzulást válthat ki. Felületi keménységmérésből már korábban kiderült , hogy a vízzel telített akrilátok felületi keménysége csökkent, és csak polimerbevonat esetén adnak olyan ellenállást, mint a szobakörülmények között, szárazon tartott akrilátfelületek [5]. A Superacryl térfogategységre számított nagyobb vízfelvétele alapján az alaplemez fokozott plaszticitása várható, azonban a hétnapos adatok jóval a szabvány határértékei alatt vannak, ez a biztonságos klinikai felhasználást erősíti meg. Akrilátlemezen a vízfelvétellel járó duzzadás közel egyenlő a fogsor polimerizációja után a szobahőmérsékletre hűtéskor fellépő zsugorodással, ezért a kész protézis vizes tárolása jó hatással van a fogsor térfogatállóságára. Három hónapos megfigyelés alapján a poliplasztikus akrilátoknál az első napokban alakul ki a vizes telítettség. További vízfelvétel csak felületbevonó polimer alkalmazásakor várható. Ugyanakkor az oldódás lényeges mértékben a fogsor készre vitele után közvetlenül megy végbe. Ezért szájba helyezés előtt a fogsor vizes tárolása ilyen szempontból is kedvező, és javasolható a mindennapi gyakorlat számára. Autoplasztikus akrilátnál a felületkezelés kezdettől fogva nagyobb mennyiségű vizet tartott vissza a polimerizátumban. Az ISO-szabvány szerint megengedett mértékben az autoplasztikus akrilát vízoldékonysága nagyobb volt a poliplasztikushoz viszonyítva. Az ultraibolya fénnyel aktivált, magas keresztkötéses, felületkeményítő polimerhez hasonlóan a látható fénnyel kezelt felületbevonó réteg is jelentősen gátolta az oldékony összetevők távozását a három hónapos vizsgálati idő alatt. Hosszan tartó hővel és nyomás alatt végzett polimerizáció esetén az oldékony összetevők távozása kezdettől fogva alacsony volt, így nem mutatott változást a felületbevonás esetében sem. Ugyanakkor a felületbevonó polimerréteg nagyobb kioldódást akadályozhat meg a polimerizátumból, ahol az alaplemezt autoplasztikus akriláttal javítják, vagy ahol az alaplemez készítésének idejét lerövidítve csökkentik a polimerizációs időt és hőfokot. A polimerizációs zsugorodás miatt szobahőmérsékleten készülő alapleme214
