Fogorvosi szemle, 1994 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1994-06-01 / 6. szám
még tizenháromféle műszeres vizsgálatot ismertetnek. A szerzők e fejezetben adnak tanácsot az operált utógondozására. Az implantátumok rögzüléséhez 3-6 hónap szükséges. Ez idő alatt a foghiányt átmenetileg a régi protézis átalakításával és puhán maradó akrilátfeltöltéssel oldják meg. A kisebb hiányokat ideiglenes műanyag hidakkal pótolják. Itt tárgyalják a műtétek eljövendő sikerességének a normáit. Azon implantációkat tartják (Schnittman, Shulman és Albrektson) sikeresnek, ha azok 75%-a 5 év után még működőképes, mozgathatósága 1 mm-nél kisebb, a csontos ágy vertikális csontvesztesége évente 0,2 mm-nél kevesebb, és ha gyulladásos tünetek nincsenek. Watzek I-ok elhelyezését megelőző szájsebészeti beavatkozásokat, vestibulumplasztikát, az alveolusgerinc autogén csonttal, vagy hidroxilapatittal, politetrafluoroetilén (PTFE) Gore Tex lemezzel való emelését és az I üregének elkészítését ismerteti. A továbbiakban a henger alakú I behelyezésének lehetőségeit ismerteti a mandibula sorvadási mértékének, a foramen mentale és a canalis mandibularis elhelyezkedésének figyelembevételét mérlegelve. Majd a felső állcsontok területén elhelyezhető I-ok lehetőségeit mutatja be. Ennek során ismerteti a széles és vertikálisan erősen redukált felső alveolusgerinc esetét, amit az arcüreg pneumatizációja is kísér. Ilyenkor autogén csontot vesz a csípő, az állcsúcs, a torus palatínus vagy a tuber maxillae tájékáról, és azt 50-50% arányban hidroxilapatittal keverve alkalmazza a „sinus lift” műtétnél és egyidejűleg I-ot is ültet e területre. Rambousek és Slavicelc Protetikai megoldások az implantologiában címmel az I-okon készülő fogpótlásokról, szuprakonstrukciókról értekeznek. Javasolják ezek előzetes tervezését tanulmányi mintán. Csak egy frontfoghiány esetén készítenek rögzített pótlást. Kisebb sorvégi, vagy sorközi hiányoknál levehető hidakat alkalmaznak erőtörőkkel. A nagyobb foghiányoknál az I-okat rudakkal rögzítik, és ezekre levehető pótlásokat csinálnak. A könyvet Mailath-Pokorny értekezése zárja az enossealis I-ok biomechanikája címen, amelynek lényege az alábbiakban összegezhető. Jelentős különbség van a rágáskor fellépő terhelésmegosztás tekintetében a természetes fog és az I között, mivel a fog a függesztő apparátusánál fogva a terhelést aránylag egyenletesen osztja szét a fog medrében. Ezzel szemben az I-oknál jelentős feszültségkoncentráció támad a corticalisban. Hogy az így keletkező-csontleépülést csökkentse, azért az egyenletes erőelosztás érdekében, a 2,5 N/mm2 mértékre törekszik az I-ra épülő fogpótlásoknál. A könyv minden fejezetét gazdag irodalmi válogatás zárja. A szép kiállítás — amit 460 nagyalakú színes ábra is bizonyít — és a gondos szerkesztés a Quintessenz Kiadót dicséri. A könyvet az implantologiával foglalkozó szájsebészek figyelmébe ajánlom, de a gyakorló fogszakorvosok is gyarapíthatják ismereteiket már azzal is, ha gondosan végiglapozzák ezt a gazdagon illusztrált munkát. Dr. Keszthelyi István 184
