Fogorvosi szemle, 1994 (87. évfolyam, 1-12. szám)

1994-06-01 / 6. szám

Fogorvosi Szemle 87. 173—177. 1994.

Grazi Orvostudományi Egyetem, Fogászati és Szájsebészeti Klinika (igazgató: dr. H. Droschl egyetemi tanár),

Szájsebészet Osztály (igazgató: dr. H. Käreher egyetemi tanár)* Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Fogászati és Szájsebészeti Klinika (igazgató: dr. Mari Albert egyetemi tanár)**

Az arc lőtt sérülésének korszerű helyreállítása

DR. FANDL, WOLFGANG*. DR. BORBÉLY LÁSZLÓ**, és DR. KÄRCHER, HANS*

A lőtt sérülés típusos háborús sérülés, de békeidőben is egyre sűrűbben előfordul, a leggyakrabban öngyilkossági kísérlet, baleset vagy erőszakos cselekmény következményeként. A sérülést okozó lőfegyver rendszerint maroklőfegyver vagy vadászpuska. A sérülés mértéke függ a távolságtól, a golyó röppályájától valamint a lövedék nagyságától. A posztoperatív szövődmények a szövetroncsolás mértékével összefüggnek, a szövődmények súlyossága is korrelál a szövetroncsolás mértékével [14].

Ha a lövés közelről történik, az enormis kinetikus energiájú lövedék kiterjedt lágyrész-roncsolást és az érintett csontstruktúra defekttörését okozza. A prognózis az akut vérvesztés mennyiségétől és a társsérülésektől függ. Ha intracranialis sérülés nem történt, és a keringés stabilizálható, akkor a túlélés esélye a kiterjedt arcsérülés ellenére meglepően jó [10]. Az életfontos funkciók biztosítása után kerül sor a sebvizsgálatra, majd röntgenvizsgálattal állapítjuk meg a csontsérülés jellegét és mértékét. A hagyományos kétirányú koponyafelvételen kívül el kell végezni az agy- és arckoponya CT-vizsgálatát. A relatíve hosszú vizsgálati procedúra értékes idő elvesztését is jelenti, ezért a beteg állapotától és a sérülés jellegétől függően individuálisan kell mérlegelni a kiegészítő vizsgálatok szükségességét.

A végleges műtéti terv intraoperative dönthető el, amikor az altatott beteg sérülését feltárjuk. Lágy rész és csont kombinált sérülése esetén előbb a csontsérülést látjuk el: a használhatatlan, szennyezett szilánkokat eltávolítjuk, a fragmentumokat reponáljuk és stabilizáljuk, szegmentális csonthiány esetén a helyfenntartást áthidaló fémlemezzel biztosítjuk. Ezután kerül sor a lágyrész-seb ellátására: a roncsolt, szennyezett, keringéssel nem bíró szöveteket eltávolítjuk, s a sebet mind extra- mind intraoralisan zárjuk. Ha erre a meglevő szövetek nem elegendőek, akkor valamilyen szövetpótló eljárást kell alkalmaznunk, mert a helyreállított csontstruktúrát feltétlen feszülésmentes, jó vérellátású szövetekkel kell fedni [6]. A csonthiányt másodlagosan, az általános állapot stabilizálódása és/vagy a lágy részek gyógyulása után pótoljuk.

Érkezett: 1994. március 12. Elfogadva: 1994. április 24.

173