Fogorvosi szemle, 1994 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1994-05-01 / 5. szám
KÖNYVISMERTETÉS Wirz J.: Klinische Material- und Werkstoffkunde. (Klinikai anyagtan és szerkezeti ismeret.) Quintessenz, Berlin, 1993, 448 oldal, 976 ábra, 453 színes. Ára: 280 DM. A könyvet Jakob Wirz, a Bázeli Fogorvosi Egyetem professzora és két munkatársa, Kurt Jäger és Fredy Sehmidli írták. A könyv 12 fejezetből áll, melyből az első a modern elasztomerek fizikai és kémiai tulajdonságaival, valamint azok klinikai alkalmazásával ismertet meg. A 2. fejezet a fogpótlásoknál felhasznált nemes- és nemnemesfémek viselkedését mutatja be szájüregi környezetben. A 3. fejezet a tömések, betétek, részleges koronák rögzítéséhez felhasznált csapok, parapulparis csavarok és implantátumok anyagával, reteneiós mechanizmusával, valamint alkalmazásával foglalkozik. A 4. fejezet a fogpótlásoknál használt nemnemesfémek által előidézett szájüregi elváltozásokat (íny- és nyálkahártyagyulladás, hyperplasia, paradontopathia, fémes íz, allergiás tünetek) ismerteti. Toxikus fémek: a nikkel, berillium, vas, kobalt, réz, vanádium és a forrasztóban lévő kadmium. Ezek ötvözetei korrózióra hajlamosak, az így felszabaduló fémionok hozzák létre a fenti szájelváltozásokat. Az 5. fejezet az amalgán és a higany fogászati felhasználásának elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozik igen részletesen. Az amalgámok közül a gamma-2-fázistól mentes összetételűt tartják nemzetközileg megfelelőnek, mivel nagyobb az abráziós ellenállása, kisebb a korrózióhajlama, gyors a kötése és jó a széli záródása. A tömésnél használt higany anorganikus és fémes kötésben van, ugyanígy az ón és a réz is. A tömésekből a szervezetbe kerülő anorganikus higany a napi táplálékunkból és vízből felvett organikus higanynak csak töredéke. A 6. fejezet a kerámiai anyagok közül az önthető üvegkerámia (Dicor) alkalmazását mutatja be az oldalsó fogak restaurációjánál, valamint a frontfogak labiális felszínén jelentkező zománchibák és sarokhiányok pótlására alkalmas héjtechnika esetében. A fejezet végül a sérült porcelán- és fémkerámiái koronák és hidak szájban való javítását ismerteti. A 7. fejezet a korona- és hídpótlások közül elsőnek a ragasztott hidak (Maryland) készítésével foglalkoznak anyagtani szempontból, és ehhez legjobbnak a kobalt-króm-molibdén (Wirobond, Remánium CD) ötvözeteket találták, melyek az elektrolitikus kondicionálás és szilanizálás után jó tapadást biztosítanak a ragasztásnak. A továbbiakban a Körber által kifejlesztett Probond technika ismertetését és alkalmazását közük. Lényege, hogy a gyári 0,4 mm vastag, kiégethető akril-viasz rácslemezhől modellálják a koronák perforált vázát. Hídtagonként 14 formájú vázelemet használnak. Előnye, hogy kevesebb öntőfémet igényel, jobb a leplezés, tapadás és kisebb a váz zsugorodása. A szerzők 1284 korona és hídtag sikeréről számolnak be. Végül a védőkoronák és ideiglenes hídpótlások direkt és indirekt készítését és az ehhez használt anyagok (Dentalon Plus, Protemp, Trim) feldolgozását ismertetik. A 8. fejezet a részleges és hibrid protézisek ismertetését és kritikáját tartalmazza. A hibrid protézis elnevezés a hazánkban használt szubtotális protézis megfelelője. Ilyen esetek rögzítésére a mágneses elhorgonyzást ajánlják. E fejezetben tárgyalják a Dolder rendszerű alátámasztott protéziseket is. A 9. fejezetben a kompozitanyagok halogén fényre történő polimerizációjának a lényegét ismertetik, mikor is a 400—900 nm hullámhosszúságú halogén fény hatására a fotoiniciátor (Kampferehinon) közbejöttével létrejön a kompozit keményedése. További vizsgálataik a műanyag és a fém tapadásának fokozására használt Kulzer-féle Silicoater hatására irányul. A műanyag leplezések (kobaltbázisú ötvözetek szilanizással) szájállósága, tapadása, színtartósága jelentékenyen emelkedik. A jövő kilátásait illetően a szerzők a titánt és ötvözeteit említik, melyet kiváló fogászati fémnek tartanak koronák, hidak, csapok és implantátumok készítéséhez. A 10. fejezet a fogászati nemnemesfémek védőrétegezését tárgyalja. A nikkel és króm ötvözetből készült csapok és parapulparis horgonyok aranyozva is réskorróziót szenvednek. Helyette az 1986-ban Laetzch által ajánlott titán-nitrit sem vált be, mivel ez a kemény és korróziórezisztens réteg a hidak és öntött lemezek szájbeli rongálódásánál megreped és lepereg. A 11. fejezet a gingivamaszkok szerepét ismerteti fémkerámiái hídpótlásoknál. Majd a fémre égetett koronák ínyszéli szürke színének eltüntetésére és a jobb porcelántapadás növelésére vékony arany fedőréteg (Deckgold) alkalmazását ajánlják. Befejezésként a nemes- és nemnemesfémek forrasztását értékelik a szerzők. A könyvben a szerzők a fogpótlástanban alkalmazott anyagokat és kezelési eljárásokat ismertetnek és minden fejezetben a témával kapcsolatos és a praxisból vett számos klinikai esetet mutatnak be. Állításaikat részletes laboratóriumi vizsgálatokkal támasztják alá. Minden fejezetet összefoglalás és irodalmi felsorolás zár le. A könyvet főleg azoknak a klinikusoknak ajánlom, akik a fogpótlások készítése kapcsán alkalmazott anyagok és eljárások jobb megismerésére törekednek. A gyakorló fogszakorvosok is haszonnal tanulmányozhatják ezt a sokoldalú munkát. A könyv gondos szerkesztése és kiállítása a Quintessenz Kiadót dicséri. Dr. Keszthelyi István 147
