Fogorvosi szemle, 1993 (86. évfolyam, 1-11. szám)

1993-03-01 / 3. szám

A maradó fogak áttörési idejének középértékei

I. táblázat

F ogtípus

Fiúk

Lányok

Fogtípus

Fiúk

Lányok

11.21

7

6,5

31.41

6

6,6

12,22

7,5

7.5

32,42

7

6,5

13.23

11

10

33,43

10

9

14.24

10

9

34,44

10

9,5

15.25

10,5

10.5

35,45

10,5

10,5

16,26

6

6

36,46

6

6

17.27

11,5

11.5

37,47

11.5

11

A zavartalan fogváltás feltételei

1. A maradó csíra jelenléte. Ennek hiányában eleve nem beszélhetünk fogváltásról. Az apláziák előfordulási aránya kb. 3-4%, amelyeket tejfogperzisztencia követ (Bolk-féle terminális redukció elmélete).

2. A maradó csíra optimális helyzete. Az ettől való eltérés gyakran előfordul az alsó metszők esetében. Ezek lingvális áttörése (a tejmetszők mögött) többnyire spontán megoldódik ugyan, de tejfogextrakcióval elősegíthetjük a rendeződést. Nehezebb szituáció alakul ki. ha a felső szemfogak „eltévednek”, és retencióban maradnak. Főleg esztétikailag lehet zavaró a premolai'isok torziója.

3. Elegendő hely, melynek hiányát szám feletti fogak, fogképletek (mesiodens), valamint a „korai” tej fog-eltávolítások következményei okozhatják. К órainak tekintjük a tejfog eltávolítását, ha a homológ maradó fog áttörése egy éven belül nem várható. Ilyenkor a seb egyrészt csontosán gyógyulhat, másrészt a szomszédos fogak kóros vándorlása következhet be. Ezek mintegy bezárják az áttörésben lévő maradó fogat, leggyakrabban a második premolarist (impakció).

4. A tej fog fiziológiás gyökérreszorpciója, amely genetikailag rögzített tulajdonság. Olyan (térben és időben meghatározottan zajló) folyamat, amely feltételezi a maradó csíra jelenlétét, optimális helyzetét, valamint a periapicalis terület intaktságát.

A maradó fogak fejlődése védelmet nyújtó csontos fészekben zajlik. A koronát körülvevő tömörebb lemez (stratum corticale) röntgenképeken jól megfigyelhető. A korona és a stratum corticale között bizonyos rés látszik, amely a térben gömbfelszín mentén képzelhető el (pericoronalis térköz). Ennek szélessége kb. 1 mm. Amint a maradó fog megközelíti az okklúziós síkot, először a csontos lemez bomlik meg, majd ezzel párhuzamosan a tejfog gyökere is felszívódik. A maradó fog és a tejfog azonban közvetlen érintkezésbe nem kerül. A köztük lévő spácium mindvégig megmarad (ekkor már reszorpciós térköz).

A tejfogreszorpcióval kapcsolatos súlycsökkenés mérhető, átlagosan 4 mg/hó.

A folyamat lezajlása szövettani vizsgálatokkal követhető. Ezen vizsgálatok alapján megkérdőjelezhető a Tomes-féle „reszorpciós szerv” jelenléte és

80