Fogorvosi szemle, 1993 (86. évfolyam, 1-11. szám)
1993-03-01 / 3. szám
Fogorvosi Szemle 86. 71—76. 1993. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Szájsebészeti és Fogászati Klinika (igazgató: dr. Szabó György egyetemi tanár), Budapest Szájpadhasadék zárása felnőttkorban, microvascularis arteria radialis alkarlebeny felhasználásával II. rész DR. BARABÁS JÓZSEF és DR. SZABÓ GYÖRGY Dolgozatunk I. részében az arteria radialis alkarlebeny jellemzőit, a készítés módját és a lebeny preparálását ismertettük. E részben a száj pad zárásáról és eddigi eredményeinkről, tapasztalatainkról lesz szó. A szájpadzárást a beteg hanyatt fekvő helyzetében végezzük, nasotrachealis intubatiós narcosisban. A szájpadhasadék két oldalán — a lágy száj pad területén — először szikével behasítjuk a nyálkahártyát, a rétegeket óvatosan szétválasztjuk, majd a jól ismert módon három rétegben zárjuk a szájpadot (1., 2., 3. ábra). A kemény szájpad területén a nyálkahártyát kétoldalt félkör alakban, a hasadék szélességének felétől valamivel szélesebben bemetsszük, mucoperiostealis lebenyt képezünk, ezeket beforgatva nasal felé, egy rétegben zárjuk a kemény száj padi hasadékot is. A lágy szájpad felőli részen a nyálkahártyát mélyebben alápreparálva a lágy szájpad hátrébb húzásával a jobb zárási funkció biztosítható. Az így visszamaradt kemény szájpadi, csaknem kör alakú defektust második, oralis rétegként zárjuk az alkarlebennyel (4—8. ábra). Az érnyél kivezetése az arcra egy alagúton át történik, melyet a következőképpen készítünk el. A lágy szájpad két rétege között óvatosan a ramus mandibulae irányában, az előtt, egy hajlított műszerrel készítjük el az alagút felső szakaszát. Az alsó szakaszt a submandibularis metszés felől, subcutan, a corpus mandibulae felett, a ramus előtt, submucosus irányban preparáljuk. Ezután a két részalagutat összekötjük. Az alagúton egy lágy, de mégis formatartó műanyag csövet húzunk át, melynek végét a szövetek minél kisebb traumatizációja érdekében ék alakúra vágjuk (9. ábra). Ezen egy fonal segítségével az érnyelet a submandibularis területre átvisszük. Ezután a csövet egyszerűen kihúzzuk, így az érnyél feszülés és sérülés nélkül vezethető át az alagúton. A cső használata fontos, mert enélkül az alagutat egy vagy több helyen is meg kellene nyitni ahhoz, hogy az érnyelet átvezethessük a submandibularis területig. így megnövekedne az esetleges fertőzés, a submandibularis területre való nyálátfolyás valószínűsége. A submandibularis területen az arteria facialist, a vena facialist, illetve ennek több ágát szabaddá tesszük. Érkezett: 1992. november 20. Elfogadva: 1992. december 8. 71
