Fogorvosi szemle, 1993 (86. évfolyam, 1-11. szám)
1993-01-01 / 1. szám
1877), aki hazánkban először végzett foghúzást éternarkózisban, 1856-ban az első tudományos fogászati könyv szerzője, Barna Ignác (1822—1894) a pesti egyetemen a fogászat előadója, az MTA (nyelv- és széptudományok osztályának) levelező tagja, Schwimmer Ernő (1837—1898) bőrgyógyász, a leukoplakia első (1878) leírója szerepelnek a továbbiakban. Valóban érdemes lenne, — mint azt az előszóban Szentágothai professzor is javasolja — e sorozat folytatása a múlt századvég és a jelen század eleje nagy orvosai arcképének és életpályájának ismertetésével. Reméljük, hogy a szerző ezt a tanácsot megfogadja, és folytatja érdekes történelmi orvosi arcképeinek publikálását. Dr. Bánóczy Jolán Martignoni, M. — Schönenberger, A.: Präzision und Kronenkontur in der restaurativen Zahnheilkunde (Pontosság és koronakörvonal a helyreállító fogászatban). Quintessenz. Berlin, 1990.; 579 oldalon, 1384 nagyrészt színes ábrával. Ára: 480 DM. A könyvet Martignoni, a Római Egyetem professzora és vezető fogtechnikusa, Schönenberger írták. A terjedelmes munka tizenkét fejezetre oszlik, melyből az első négy a fogak koronákhoz való előkészítésének fogorvosi teendőit tárgyalja. Az első fejezet a fog és a parodontium kapcsolatát ismerteti Gottlieb, Waerhaug, Listgarten és Schröder kutatásai nyomán. A második fejezet az anatómiai szempontokat mérlegeli a protetikai helyreállításkor. A készülő korona kímélje a parodontiumot, állítsa helyre a normális funkciót, és ne idézze elő se a koronázott fog károsodását, se idő előtti elvesztését. A harmadik fejezet a korona széli záródásának követelményeit és az anatómiai viszonyok helyreállítását mutatja be. A fogon legyen elegendő hely a korona falvastagságának biztosítására. Kuwata szerint a fémváz részére 0,3 mm., az opáker és a kerámia részére a szükséges hely 0,25 + 0,45 mm. Az előkészítés formája és módja biztosítja a korona stabilitását, szilárdságát, széli záródásának ellenőrzését, a jó funkciót és az esztétikai hatást. Az előkészítésnek több formáját ismerteti. Rövid klinikai korona esetén jó stabilitást ad a 90°-os váll készítése, melyet az ínyszél alá süllyesztéssel még fokozni tudnak. Kuwata az 50°-os vállas előkészítést ajánlja a felső frontfogaknál. Denudált fogaknál a homorú vállas előkészítést tartja megfelelőnek a szerző. A hazánkban még gyakran alkalmazott váll nélküli, tangenciális preparálás hibája, hogy sem a fogon, sem a mintán nincs meg az előkészítés vertikális határát meghatározó jelzés, ami a készülő korona ínyi szélét megszabná. A fog gingivalis harmadának kerülete csak kismértékben csökken, és emiatt a korona széle, a fém plusz leplező anyag folytán horizontálisan és vertikálisan túldimenzionált lesz. A negyedik fejezet a fog előkészítésének gingivalis határát ismerteti. Gottlieb és Waerhaug azt ajánlják, hogy a korona széle — ahol arra mód van — a gingiva széle fölött 1-2 mm-rel végződjön. Ennek az az előnye, hogy az íny széle a preparálás során nem sérül, nincs plakkretenció, ínygyulladás és későbbi ínysorvadás, valamint könnyebb a lenyomatvétel és a széli záródás ellenőrzése. Az alábbi esetekben a korona szélének subgingivalis elhelyezését ajánlja a szerző: a frontfogak nyakán lévő caries, zománchiba, rövid fogkorona, fognyak-túlérzékenység és esztétikai kívánalmak miatt, valamint a porcelánvállas korona esetén. Jól érthető ábrákon mutatja be a különböző előkészítési formákat és az ehhez használt T.D.A. (Turbo Double Action) gyémántokat és Black-kéziműszereket. A lenyomatvétel előtt szükségesnek tartja a tasaktágítást, melyet a gingiva feszességét figyelembe véve fonállal, elektrosebészi vagy Gingifoam segítségével eszközöl. Az utóbbi kétkomponenses szilikonelasztomer lenyomatanyag, mely kötésekor keletkezett hidrogén hatására térfogatát négyszeresre növeli. Alaplenyomatként a konzisztensebb Putty- Silikont (mint Optosil hard, Zafo), Dentaflex solidot alkalmaznak. Lényegesnek tartja egyébként, hogy az egyéni lenyomatkanál oldalai ne legyenek magasak, a lenyomatanyag ne legyen sűrű, viszkózus, mert ha nagy erővel visszük fel a megtöltött kanalat, a sűrű anyag a már kitágított gingivalis árkot oldalról zárni fogja. Az egyfázisú lenyomati eljárást tartja megfelelőbbnek. A következő 5., 6., 7., 8., 9. fejezet 235 oldalon az öntött és metallkerámiai koronák laboratóriumi elkészítését tárgyalja. Olvashatunk a mintakészítésről, a koronák viaszmintázásáról, a fogászati fémek öntéséről, valamint a mechanikai pontosság paraméteréről. Továbbiakban a szerzők a koronák porcelánleplezését, valamint a koronák próbáját és a rögzítéskor észlelt pontosság megítélését ismertetik. Az utóbbit C. Zeiss OPM 1. sztereomikroszkóppal ellenőrizték, mely 6-tól 160-szoros nagyítást tett lehetővé. 25
