Fogorvosi szemle, 1993 (86. évfolyam, 1-11. szám)
1993-05-01 / 5. szám
Fogorvosi Szemle 86. 171—175. 1993. ELTE Fizikai-Kémiai Tanszék (tanszékvezető: dr. Kiss László egyetemi tanár) és Központi Stomatológiai Intézet (igazgató: dr. Vágó Péter egyetemi docens), Budapest Fogászati ötvözetek elektrokémiai jellemzői (II. rész) DR. L. VARSÁNYI MAGDA. DR. SZIRÁKI LAURA és DR. VASS ZOLTÁN Tranziens mérések A spontán passziválódó nem nemesfémötvözeteken levegőn vagy oldatban képződő fedőréteg igen stabil. Bizonyos körülmények között azonban, pl. erős mechanikai behatásra, a réteg megsérülhet. A fémek fogászati felhasználása szempontjából természetesen igen fontos, hogy a sérült felületeken vagy felületrészeken milyen folyamatok mehetnek végbe, illetve az, hogy a felületi réteg milyen gyorsan tud újraképződni. Ezt a két problémát kívántuk tisztázni tranziens méréseinkkel. E célból a minták potenciálját Ex (katódos aktiválás) potenciáljáról egyetlen lépésben E2 potenciálra változtattuk, és az áram időbeli változását regisztráltuk. Ezeket a kronoamperometriás görbéket két potenciálon ( — 400 mV és —200 mV) a 4. ábrán mutatjuk be i-lgt koordinátákban. Mindkét potenciálon 100 másodpercen belül az áram igen kis értékre csökken, ami azt mutatja, hogy ezeken a potenciálokon, ha a fedőréteg esetlegesen megsérül, akkor az viszonylag gyors folyamatban újra is keletkezhet. Gyors potenciodinamikus görbéket oly módon is meghatározhatunk, hogy a megfelelő potenciálhoz tartozó áramértékeket a 4. ábrán bemutatott görbékhez hasonló kronoamperometriás görbékről olvassuk le. Az 5. ábrán az I. 1. mintán N2-nel és 02-nel telített műnyálban áramtranziensek alapján felépített potenciodinamikus görbéket láthatunk. Az áramok adott potenciálon oxigénnel telített oldatokban kisebbek, mivel ilyen körülmények között az újrapassziválódást az 02 is segíti. Érdekes összehasonlítani a vasat is tartalmazó króm-nikkel (Chromanit H), a rozsdamentes fogászati acél és a nikkel viselkedését gyors polarizációs görbék alapján. A 6. ábrán bemutatott görbéken két árammaximum, illetve oxidációs plató figyelhető meg. Ezeket összehasonlítva a nikkelen azonos körülmények között meghatározott görbével feltételezhetjük, hogy negatívabb potenciálokon a vas, pozitívabb potenciálokon pedig a nikkel oxidálódhat, a felületi réteg tartós vagy időleges, véletlenszerű megsérülésekor. A — 0,1 —0 V intervallumban az áramnövekedés már a lyukkorrózióval történő oldódást jelzi. Ha katódosan aktivált (hidrogénfejlődéssel oxidmentesített) ötvözetfelületen olyan potenciált állítunk be, ahol az anódos fémoldódás és az oldat komponenseinek redukciója egyaránt folyhat, az áram időbeli csökkenése a passziváció kinetikai görbéjének tekinthető [18]. Az Érkezett: 1992. július 20. Elfogadva: 1992. szeptember 5. 171
