Fogorvosi szemle, 1993 (86. évfolyam, 1-11. szám)
1993-04-01 / 4. szám
KÖNYVISMERTETÉS Heintze, S. D., Finke, Chr., Jost-Brinkmann. P. G„ Miethke, R. R.: Individualprophylaxe in der Kieferorthopädie. Moderne Aspekte der Karies- und Parodontal-prophylaxe unter besonderer Berücksichtigung von Patienten mit festsitzenden und herausnehmbaren kieferorthopädischen Geräten. (Egyéni profilaxis az orthodontidban. A caries- és parodontalprofilaxis modern szempontjai különös tekintettel a rögzített és kivehető készüléket viselő betegekre.) Quintessenz, Berlin, 1992. A fogászat napjainkra nagy változáson ment át. Korábban legfőbb ténykedése a caries és a parodontopathiák okozta elváltozások és következményeinek kezelése volt, és a műszerezettség rohamos fejlődése, valamint az újabbnál újabb anyagok megjelenése a rekonstruktív fogászatot egyre tetszetősebbé, de egyben egyre drágábbá is tették. Napjainkra már elismert tény, hogy a modern fogászat ennél többre hivatott: igazi célja az orális megbetegedések megelőzése kell, hogy legyen. Ebben a feladatban a fogszabályozónak igen fontos szerep jut, mert mit ér a legjobb és legeredményesebb fogszabályozó kezelés, ha a terápia végére a helytelen fogápolás miatt a fogazat és parodontium maradó károsodást szenved. A szerzők 7 fő fejezetben fejtik ki mondanivalójukat. Az első rész a caries és parodontopathiák etiológiájáról és megelőzéséről szól. A fogszabályozó kezelés során a készülékekben használt számos retenciós és mozgató elem megnövekedett cariesveszélyt jelent. A fogszabályozó orvos feladata, hogy felismerje a kezelése során megnövekedett rizikófaktorokat, és megfelelő eszközökkel védekezzen ellenük. Különös jelentőséggel bír ebben a tekintetben a plakk-képződés, és annak megelőzése megfelelő szájápolással. A szájápolást azonban nem lehet egyedül a gyermekre bízni, szakszerű segítséggel kell a kellő motivációt felkelteni. A táplálkozás megváltoztatásában a cukorfogyasztás drasztikus csökkentését javasolják, ahol nem is annyira a mennyiség, mint inkább a cukorfogyasztás gyakorisága a döntő. A fluorid alkalmazása akkor a leghatásosabb, ha az a zománc felszínével kerül kapcsolatba. Kzért javasolt a tabletta elszopogatása, a víz fluorozása és a gél lokális bedörzsölése. Előnyben részesítendők az organikus fluoridok (amin-fluorid: pl. Elmex, Kariodent) az anorganikusokkal (pl. a nátrium-fluoriddal) szemben, mert az organikusok felületi aktivitása igen nagy, és így szignifikánsan magasabb plakkredukciót eredményeznek. A könyv második fele részletesen foglalkozik a fogszabályozó gyakorlatban egyszerűen alkalmazható profilaxiskoncepció ismertetésével. A fogszabályozó orvosnak és segédszemélyzetének óriási a lehetősége, hogy a fiatal gyermeket, akit éveken át kezel és gondoz, megfelelő szájápolásra nevelje. Ez nem azt jelenti, hogy — Hotz szavaival élve — minden betegből engedelmes „fogkefeakrobatát” és „cukrot nem fogyasztó higiéniai mintapéldány” neveljünk, hanem inkább irányítsuk a figyelmét a szájüreg egészséges állapotának fontosságára, és ismertessük meg vele a számára ezt biztosító egyéni caries- és gingivitisprofilaxist. Alapos vizsgálat és különböző mikrobiológiai tesztek ma már lehetővé teszik az egyedi profilaxis felállítását. A rizikófaktorok felszaporodása esetén a bázisprevenciót egyéb kiegészítő elemekkel bővíthetjük. Ebben a munkában a fogszabályozó szakorvost iskolázott száj higiénikus segíti. A könyv utolsó fejezetében a szerzők ismertetik a profilaxis során használatos eszközöket (pl. plakkszínező összetétele, különböző fogkefék, profilaxispaszták összetétele, fluoridtartalmú bracketragasztó stb.), valamint a cariesrizikó megállapítására alkalmazható teszteket (pl. streptococcus mutans teszt, pufferkapacitás teszt stb.). A kiadótól megszokott szép kivitelű könyv gazdag színes ábraanyaggal, grafikonokkal és rajzokkal nemcsak fogszabályozó szakorvosok, hanem fogorvosok, fogorvostanhallgatók és szájhigiénikusok érdeklődését teljes mértékben kielégíti. Dr. Rehák Gizella 133
