Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)

1992-03-01 / 3. szám

gyulladás annál súlyosabb volt, minél mélyebben nyomult a koronaszél a gingivalis sulcusba [31]. Nem maga az idegen anyag, az arany, az akrilát,a porcelán vagy az amalgám irritálja az ínyt. A legkritikusabb pont mindig a fog és az idegen anyag találkozása. A makroszkóposán tökéletesen simának és jól zárónak tűnő felszínek mikroszkopikusan igen durvának látszanak. A ragasztócementtel kitöltött vagy a töméssel fedett egyenetlenségekben a plakkbaktériumok könnyebben megtapadhatnak, és onnan fogkefével, fogselyemmel vagy egyéb eszközzel sem távolíthatók el. Az ínyszél alá vezetett durva felszín hatására felborul a sulcus teljes ökológiai egyensúlya, és ahogyan erre Klaus Lang [27] vizsgálata rámutatott, nem csupán a dentális plakk mennyiségi változásairól van szó, hanem megváltozik a subgingivalis dentális plakk összetétele is. A sulcusban egyre nagyobb számmal ún. periodontopatogén törzsek szaporodnak el. Ez a jelenség jól ismert az experimentális parodontológiában is. Állatkísérletekben pépes diétán tartott állatokon ínygyulladás fejlődött ki. Ha az állat fogára subgingivalis drót vagy selyemligaturát helyeztek fel, az ínygyulladás rövid idő alatt átment progresszív parodontitisbe [47]. Ezt nevezi az angolszász irodalom ligature induced experimental periodontitis-nek. Tehát úgy tűnik, hogy a subgingivalisan elhelyezkedő mechanikai akadály nem csupán plakkretenciós faktor,és megakadályozza a dentális plakk eltávolítását, hanem olyan minőségi változásokat is elindít a sulcus bakteriális ökológiai egységében, melynek következtében a patogén törzsek szaporodnak el.

Igen nagy százalékban találkozhatunk hibás tömésekkel, koronákkal, alacsony színvonalú protetikai munkákkal. Vizsgáljuk meg, milyen százalékban találhatunk klinikailag elfogadható és klinikailag elfogadhatatlan, hibás széli zárású tömést vagy koronát. Grosso és mtsa [21] az USA-ban végzett tanulmányában 75—80%-ban klinikailag kielégítő minőségű munkát talált. A hibás töméseket és pótlásokat csak a vizsgáltak alig 10%-át kitevő csoportban észlelték. Skandináviában ugyancsak igen jó minőségi mutatókat kaptak. Svédországban végzett vizsgálatok szerint a koronák 75% volt kiváló minőségű, és alig 10%-a volt csak nem megfelelő. Gorzó és mtsa Angliában már elég elszomorító képről számolt be[19]. Atömések alig20%-a volt klinikailag és röntgenológiailag elfogadható. Magyarországon Keszthelyi és mtsa nem talált klinikailag elfogadható széli zárású approximális tömést [25]. Saját beteganyagunkat átvizsgálva 2000 approximális tömés és 840 korona közül csak 4%, ill. 3% volt klinikailag és röntgenológiailag elfogadható. Ezek mellett a hibás tömések, ill. pótlások mellett mindig szignifikánsan nagyobb gingivalisindexértékekkel és fokozott tapadásveszteséggel találkoztunk (még korábban nem közölt klinikai adat).

Tehát a hibás tömés vagy pótlás egyértelműen negatívan befolyásolja a parodontium állapotát [15, 16]. A tökéletes fogpótlás vagy kiváló minőségű tömés azonban sajnos nem biztosítéka a parodontium épségének. Grosso és mtsa [22] elemzése szerint a tökéletes korona körül is csak akkor volt ép a parodontium,ha a szájhigiénia kiváló volt. De ez érthető is, hiszen a saját teljesen ép fogazat mellett is ugyanilyen összefüggést észleltünk a szájhigiénia és a parodontium állapota között. Tehát alapvetően a tökéletes professzionális és individuális plakk-kontroll biztosíthatja hosszúidőrea fogak és a parodontium épségét még a legtökéletesebben elkészített fogmű mellett is [18].

A vizsgálatok ugyanerre a konklúzióra jutottak kivehető, részleges pótlások esetében is. A részleges pótlás kedvezőtlenül befolyásolja a horgonyokat viselő fogak körül a plakk-képződést. [1]. A részleges kivehető fogpótlás hatására a kapcsokat viselő támasztó fogak körüli plakk minőségi összetétele is megváltozott

83