Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
Fogorvosi Szemle 85. 71—79. 1992. Szent-Oyörgyi Albert Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinikája (Igazgató: Dr. Mari Albert egyetemi tanár), Szeged A protetikai profilaxis alapvető módszere: a rágókészülék komplex rehabilitációja* DR. FAZEKAS ANDRÁS A protetikai profilaxis fogalomkörébe — mint az orvostudomány bármely területén — az élő szervezet, illetve a szervezet részei hosszútávú épségének megőrzését biztosító törvényszerűségek ismerete és ezek gyakorlati megvalósításának módszerei sorolhatók. A protetika a bármilyen okból hiányossá vált fogazat, illetve a struktúrájában — és ezzel együttjáróan alapvető funkcióiban —károsodott rágókészülék helyreállításával foglalkozó szakága a fogorvostudománynak. így a protetikai profilaxis tárgykörébe konkrétan a foghiányok, illetve a bizonyos fogazati és/vagy állcsont-rendellenességek miatt fellépő (auto)destruktív hatások kiiktatása, valamint a fogművet hordozó, vagy azzal kapcsolatba kerülő élő struktúrák, illetve a hiányt pótló fogmű hosszútávú épségének megőrzését biztosító törvényszerűségek feltárása és azoknak gyakorlati érvényesítése tartozik. Az erre irányuló tevékenység alapszabályát nagyon találóan fogalmazta meg Spiekermann (1977): „Annak az épségben tartása, ami van, éppen olyan fontos, mint annak a pótlása, ami elveszett.” Fentiek értelmében a protetikai profilaxisban három fő kategória különböztethető meg: a fogelvesztés és az okklúziós hibák létrejövetelének megelőzése (primer profilaxis)] a fogelvesztés következményei kialakulásának megakadályozása (szekunder profilaxis), és végül a rágókészülék optimális funkcióképességének helyreállítása során minimumon tartani a mellékhatásokat (tercier profilaxis). Az első kategóriába soroltak látszólag a kariológia, a parcdontológiaés az orthodontia tárgykörébe tartozó tevékenységet jelentenek; szoros kapcsolatuk a protetikával azonban, semmiképpen sem tagadható. Ugyanígy, a harmadik kategóriába sorolt mellékhatások az említett specialitások közös problémáját jelenthetik. Egyebek mellett ez is alátámasztja azt az álláspontot, hogy a fogászatban a profilaxisnak egységes szemléletmódként kell jelen lennie és az egyes szakágak szerinti elkülönítése csak didaktikai szempontból történő, módszertani csoportokra való felosztást és nem élesen elkülöníthető tevékenységfajtákat jelent. A protetikában megvalósítandó profilaktikus alapelvek A foghiány(ok) miatt károsodott rágókészülékben spontán restitúció nem jön létre. Ennek alapvető oka az, hogy a fogazat második generációjának kifejlődésével a fogáttörés után eltűnnek a fogfejlődéshez szükséges szöveti struktúrák. Ily módon a kialakult hiányok csak művileg, és — ritka kivételtől Érkezett: 1991. augusztus 6. Elfogadva: 1991. szeptember 20. * Az előadás a Quintessenz könyvkiadóval közösen rendezett 1. Magyar Sztomatológiai és Fogászati Technikai Fórumon hangzott el 1991. június 14—15-én. 71
