Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
Lapszemle Kocsis S. Gábor: Untersuchungen an, aus Ausgrabungen sta nun e ml en Zähnen und Kiefern in Ungarn. Literaturübersicht. (Ásatásokból származó fogak és állcsontok vizsgálata Magyarországon. Irodalmi áttekintés.) Acta Bioi. Szeged, 3,5, 175—190, 1989. A Szegedi József Attila Tudományegyetem Embertani Tanszékének nyugalmazott professzora, Dr. Lipták Pál egyetemi tanár születésének 75. évfordulójára az Acta Biologica néhány, ez alkalomból írott közleményt jelentetett meg. Itt szerepel az is, mely német nyelven, a legnagyobbrészt Magyarországon történt ásatásokból származó fogak és állcsontok bibliográfiáját szándékozott összeállítani. Az adatgyűjtemény a magyarországi ásatási anyagról 164 irodalmi közlést tartalmaz, melyből 20 könyv, könyvrészlet, disszertáció vagy szakdolgozat. Az 1900 előtt megjelent közlemények száma 7, majd 1945-ig 34, ettől 1960-ig (Vályi bibliográfiájának lezárásáig ) 27, ill. 1960-tól a jelen bibliográfia leadásáig (tehát 1989 augusztusáig) 96 publikáció. A bibliográfia adatai szfikebb szakterületek szerint vannak csoportosítva. így az első főcsoport az állcsontok leírásával foglalkozó közleményeké, ezen belül a normál variációk, ill. a patológiás elváltozások találhatók, külön az alsó és a felső állcsontokra vonatkozóan. Az állkapocscsont leírásában Török, Lenhossék, Szokolóczy, ill. Simon és Kőműves közleményeit, a felső állcsontra vonatkozóan Bocskay, Huszár és Bottyán publikációit kell elsősorban megemlíteni. A fogakról szóló közlemények első csoportja, a fociantropológiai leírásoké, ahol történelmi személyek (uralkodók, híres emberek, mint III. Béla, II. Lajos, II. Rákóczi Ferenc, Alvinczy tábornagy, Liszt Ferenc és mások) fogazatának ismertetése is szerepel a subalyuki, vértesszőlősi, istállóskői fogmaradványok leírása mellett. Antropológusok (így Maian, Bartucz, Thoma),a fogorvosok közül pedig elsősorban a széles érdeklődésű Salamon Henrik foglalkoztak ezekkel. A fogszuvasodás az a fogelváltozás, mely leginkább foglalkoztatta az ásatásokból származó anyag kutatóit. Magyarországon ezt névsor szerint Bruszt, Hillebrand, Huszár, Lenhossék, Schranz és Tóth K. vizsgálták. A felsorolt szerzők közleményei vezérfonala a bibliográfiának. Az erről szóló közlemények, publikációk száma 44, s itt nem szerepelnek azok az antropológiai leírások, melyek a fogszuvasodást mellékletként említik. A másik leggyakrabban és legalaposabban vizsgált fogelváltozás a fogak kopása. Itt elsősorban Huszár, Molnár és Schranz publikációit kell kiemelni. Ugyancsak Schranz és Huszár foglalkoztak több közleményükben a parodontalis csontelváltozások leírásával ásatásokból származó leleteken. A fogszuvasodással foglalkozó közlemények többségében a szerzők leírják a következményes betegségek (periapicalis gyulladás, cysta, sipoly stb.) megjelenését is. A fejlődési rendellenességek területén fontos publikációkat Árkövy, Bruszt, Hillebrand, Marcsik és e bibliográfia összeállítója közölt.Pszeudopatológiás elváltozásokról, úgymint postmortalis károsodásokról, ill. kultikus beavatkozásokról Rudas, Harsányi és Bartucz írtak közleményeket. Ásatásokból származó állcsontokon vagy fogakon végzett kísérletes vizsgálatokról Kovács. Láng és Pór publikáltak. Lengyel, ill. Nemeskéri és Harsányi hisztológiai, szerológiai, kémiai vizsgálatokat végeztek ilyen anyagon. Igen jelentősek Schranz értékelései igazságügyi orvostani szempontból, melyek nagy része szintén ásatási leleteken történt. Ebbe a témakörbe sorolhatók a Magyarországon őrzött egyiptomi múmiákon végzett vizsgálatokról szóló közlemények is Regöly-Méreitől és Nemeskéritől. A magyar szerzők mellett külföldiektől is megjelent néhány közlemény olyan vizsgálatokról, melyet magyarországi ásatásokból származó anyagon végeztek. A szorosan vett magyar bibliográfiához több szerző korábban megjelent művéből sikerült forrásanyaghoz jutni. így Bruszt. Huszár, Schranz és Tóth összefoglaló munkái nyújtottak jó alapot. Az ásatásokból származó fog- és állcsontokkal való foglalkozás elnevezését — a paleosztomatológia nevet is — Huszártól vette át Brabant, a tudományág volt neves művelője. A bibliográfia összeállításában és a szakterületekhez való csoportosításban teljességre és pontosságra törekedtem. Emiatt csak olyan közlemények kerültek az összeállításba, melyeknek tartalmát lehetőségem volt megismerni. Részint ez magyarázza a 27
