Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
A magyar elnevezés — zománcléc — tehát helytelen. Az elváltozás valódi morfológiai jellegzetesség, alapvető fogforma; nem a zománc-dentin arány eltolódásának a következménye [Tratman, 5]. Leggyakrabban a felső kismetszőkön szokott előfordulni. Az alsó metszőkön a legkevésbé kifejezett. A kétoldali képletek találkozásánál gyakran van mély foramen caecum. Ennek az elváltozásnak gyakorlati jelentősége is van. Megnöveli az approximális felszín méretét, ez pedig megnehezíti az itt keletkező caries korai észlelését. Általában jobban ki kell terjeszteni a cavitast, hogy ne maradjon alátámasztatlan zománc. Nehezebb is az eredeti kontúrt helyreállítani a töméssel. A kétoldali képletek találkozásánál létrejövő foramen caecum cariespredilekciós hely. Ha ez kisfokú dentin- és zománchvpoplasiával társul — ami nem nagyon ritka —, a carieses folyamat rapid lesz, és gyorsan pulpaelhaláshoz vezet. E foveolák invaginatiót is fedhetnek, mely csak cavitasalakításkor vagy röntgenfelvételen derül ki. Számítani kell rá a preparáláskor, és tökéletesen kell zárnia a tömésnek. 2. Az őrlőfogak bonyolult barázdarendszere Páciensemnél nagyon feltűnő a kis- és nagyőrlőfogak fissurarendszerének bonyolult, finom rajzolata. A rágófelszín redőzöttnek mondható. Előfordul erre a szakirodalomban a szellemes „barokk” elnevezés is. A fogak rágófelülete, ennek redőzöttsége, a csücskök száma, a járulékos csücskök jelenléte a törzsfejlődés összehasonlító vizsgálatához nagyon fontos. Az emberi fogazat általános redukcióját mutatja. A komplikált barázdarajzolat, az ún. redőzött korona, szintén mongoloidoknál és antropoidokon található; a mongoloid rassz ezt a primitív jellemzőt is megőrizte. Nemcsak bonyolultabbak a fissurák, hanem laterálisán mélyen és messzebbre terjednek. Emiatt az occlusalis felszín cavitasalakífásakor speciális nehézségek adódnak a kiterjesztésnél. A bonyolultabb barázdarendszer jobban igényli a preventív extenziót, de a fissurák gyakran alátámasztatlan zománcban érnek véget. A rágófelszínt tökéletesebben lehet helyreállítani inlay-vei, mint amalgámtöméssel [Tratman, 5]. 3., 4. Aplasiás és microdont fogak Mind a microdontia, mind az aplasia redukciós jelenség, tulajdonképpen ugyanazon anomália különböző fokozata [Schulze, 4\ Etiológiájában a különböző endogén és exogén okok közül az öröklést tartják a legfontosabbnak. A metszőfogak régiójában a csontrészek összeolvadásához közelebbi fogakat érinti leginkább a redukció: felül az oldalsó, alul a középső metszőfogat. A felső kismetszők csírahiánya viszonylag gyakori rendellenesség, az alsó középső metszőké ritkább. A mongoloid rasszhoz tartozó embereknél ez utóbbi gyakoribb, mint az europidoknál. Az alsó középső metszőfog viszonylag gyakori rendellenessége a megkissebbedett fogalak [Schulze, 4, Grahnén, 1]. A csírahiánynak különféle következményei lehetnek, pl. tejfogperzisztencia, vagy a meglévő fogak elvándorlása. A bemutatott esetben a 31. fog aplasiája ritka rendellenesség létrejöttét okozta: a szomszédos 32. és 33. fog transpositióját. 5. Transpositióban lévő fogak A fogak—transpositiónak nevezett—helycseréje a legsúlyosabb helyzeti anomália. A fogazat különböző helyein léphet föl. Van látszólagos és valódi 19
