Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)

1992-06-01 / 6. szám

Fogorvosi Szemle 85. 179—184. 1992

*DOTE, Stomatologiai Klinika (igazgató: dr. Keszthelyi Gusztáv egyetemi tanár), Debrecen **KLTE, Kémiai Intézet (igazgató: dr. Lévai Albert egyetemi docens), Debrecen,

*** Ybl Miklós Műszaki Főiskola (igazgató: Ludvig István főiskolai docens), Debrecen

A felszínérdesítés hatása a szakítószilárdságra

DR. HEGEDŰS CSABA*, DR. BORBÉLY JÁNOS**, DR. ÖLVETI ÉVA* ÉS

DR. VARGA FERENC***

A rögzített fogművek elhorgonyzásának alternatív lehetőségét kínálják egyes esetekben az ún. „resin bonded” jellegű megoldások. E fogpótlásoknál a ragasztóanyagnak fémfelszínhez való kötődését különféle (pl. mechanikai, kémiai stb.) eljárásokkal igyekeznek fokozni [1, 3, 4, 6, 8].

A ragasztóanyagoknak fémfelszínhez való kötődésénél több tényező is szerepet játszik. Ezek egyike a mechanikai kötődés, amely a ragasztóhatást a felszíni retenciókba befolyó és ott megszilárduló adhezív anyag mechanikus rögzítő hatásával biztosítja.

A mechanikus kötődés sajátságaival a fogpótlásokkal kapcsolatban is többen foglalkoztak [5, 7, 9,10,11]. E rögzítőhatást több tényező is befolyásolja, mint pl. a fémfelszín érdessége, mikrogeometriája, a ragasztóanyag nedvesítőképessége, szakítószilárdsága, hogy csak a fontosabbakat említsük.

Vizsgálatunk célja, hogy meghatározzuk az átlagos érdesség (Ra) és a maximális érdesség (Rmax) értékeinek változását különféle szemcsenagyságú korunddal történt felületérdesítés hatására, és az így kialakított felszínek hatását a szakítószilárdságra. Megmérjük a szakítószilárdsági vizsgálatok után az egyes próbatesteken maradt, ragasztóval fedett felületek nagyságát, és vizsgáljuk kapcsolatukat a mért feliiletérdességi paraméterekkel.

Anyag és módszer

Vizsgálatainkat Wiron 99 (BEGO) Ni-Cr alapú fogászati ötvözetből készült próbatesteken végeztük. A szakítószilárdság meghatározásához 9 mm átmérőjű és 4 mm magasságú henger alakú próbatesteket készítettünk. Az egyenletes ragasztóréteg kialakításához a ragasztandó felületeket síkköszörűvel megmunkáltuk, majd 5 (I—V.), egyenként 20 próbatestből álló csoportot alakítottunk ki.

Az első csoport ragasztandó felületei síkköszörűitek maradtak, a másodikat 80—100, a harmadikat 200—250, a negyediket 400—500, az ötödik csoport felületeit pedig 730—800 /mi-es korund (a—A1203) segítségével (homokfúvó berendezéssel) érdesítettük. Egy adott

Érkezett: 1991. október 1.

Elfogadva: 1992. február 26.

179