Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
valamivel gyakrabban találtunk diszfunkcióra utaló tüneteket, de ha a betegség kifejlődött, akkor a férfiak esetében voltak gyakoribbak a súlyosabb formák. Mivel ezek a különbségek kismértékűek voltak, messzemenő következtetések nem vonhatók le belőlük. Az állkapocsdiszfunkció-fájdalom szindróma etiológiájának vizsgálatakor, az egyes kóroktani tényezőknek a diszfunkciós indexszel történt páronként! összehasonlító elemzéséből (ha a kóroki tényezőket csak az önállóan kifejtett hatásuk alapján, eltekintve egyéb tényezőkkel való kölcsönhatásaiktól vizsgáljuk) azokat az elméleteket tudjuk alátámasztani, melyek szerint a kor, az iskolai végzettség, az általános egészségi állapot, a fokozott ízületi lazaság, az orális parafunkciók, a pszichés háttér, a stresszhatás, a foghiányok, a támasztózóna-hiány, a fogak helyzeti rendellenességei és a hibás fogérintkezés a betegség kialakításában kóroki tényezőként szerepelhetnek. Az előbb felsorolt etiológiai tényezők a diszfunkció kialakulásának multifaktorális eredetét támasztják alá. Vizsgálatunk adatainak a LISREL módszerrel történő feldolgozása után az a véleményünk alakult ki, hogy a kóroki tényezők egyenkénti vizsgálatából kevés és bizonytalanul értelmezhető eredményhez jutunk, s az etiológiai faktorokat csak kölcsönhatásaikkal együtt érdemes vizsgálni. A diszfunkció etiológiáját vizsgáló modellek közül első lépésben felállítottunk egy olyat, mely kizárólag fogászati tényezőkkel magyarázza a klinikai diszfunkció szórását, majd ezután egy olyan modellt, mely nem fogászati tényezőkkel vizsgálja. Mindkét modell hasonló erősséggel (47-48%-ban) adott választ a feltett kérdésre. Ez a tény azt látszik bizonyítani, hogy fogászati és nem fogászati tényezők egyaránt és ugyanabban a mértékben okolhatók az állkapocsdiszfunkció-fájdalom szindróma kialakulásáért. A két különböző modellt egyesítve megkaptuk a szindróma egységes, lineáris összefüggéseket feltételező, empirikusan ellenőrzött kóroki modelljét (1. ábra). 1. ábra. A szindróma egységes, lineáris összefüggéseket feltételező kóroki modellje A modellből az olvasható ki, hogy a diszfunkció kialakulásáért döntően az orális parafunkciók és a pszichikai tényezők a felelősek. A pszichikai tényezők a parafunkció kialakulásában is részt vesznek, bár a hibás okklúziónak ebben nagyobb szerepe van. Az általános egészségi állapot a pszichés hát132
