Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)

1992-04-01 / 4. szám

HOZZÁSZÓLÁS Vass és Harsányi „Bevonuló fiatalok fogazati állapota 15 év tükrében” c. közleményéhez t DR. TÓTH KÁROLY A közlemény a Fogorvosi Szemlében (84, 54—51, 1991) jelent meg. Maradéktalanul egyet kell érteni a szerzők azon megállapításával, amely szerint a „fogászati ellátás ... az ellátandóknál felmerülő szükséglet, ill. a jelentkező igény függvénye.” Nem ilyen egyértelmű a véleményem a máso­dik megállapításról, amely szerint „az ehhez szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosításához, ezen mutatók szerinti tervezéséhez katona-egész­ségügyi szolgálatunk nem rendelkezik adatokkal”. Természetesen sem a személyi, sem a tárgyi feltételekhez hozzászólni nem tudok, ezekre vonato­­zóan nincsenek adataim. A mutatókra vonatkozóan azonban már tudok segítséget nyújtani. Néhány régebbi magyar adat elkerülte a szerzők figyel­mét. Ezen nem csodálkozom, hiszen az irodalmi jegyzékben a legrégebbi epidemiológiával foglalkozó közlemények 1978 és 1980-ból származnak (Viltsek és mtsai, valamint Tóth)-, ezek a közlemények azonban nem szólnak közvetlenül a jelenleg feldolgozott témához. Ha azonban egy kicsit vissza­nyúlunk az irodalomban, kiderül, hogy található olyan magyar adat, amely nagyon jól illeszkedik a szerzők témájához. Ezeket az adatokat az I. sz. táblázaton tüntettem fel. A táblázaton látható adatok — kivéve a szerzőkét — mind azonos korosz­tályra vonatkoznak. Mi az 1957-ben végzett vizsgálatainkat szintén fiatal katonákon végeztük és természetesen az eredményeket korosztályok szerint dolgoztuk fel; csupán a szerzők adataival való összehasonlítás kedvéért képeztünk korcsoportot. Kár, hogy a szerzők csak korcsoportadatokat ad­tak meg; a legjobb összehasonlítást ugyanis korosztályok esetében lehetne elvégezni. Ezek az adatok azonban még így is jobb lehetőséget nyújtanak a változások bemutatására, mint a szerzők által felsoroltak. A táblázat sze­rint a fogszuvasodás mértéke 1957—tői 1991-ig, kisebb ingadozásoktól elte­kintve, folyamatosan nő, és ezt a növekedést természetesen nem befolyásol­hatja az a tény, hogy a fiatalok részesültek-e gyermekfogászati ellátásban vagy sem. A jelenlegi körülmények között ugyanis a legtöbb magyarországi gyermekfogászati rendelésen nincs lehetőség arra, hogy a fogorvosok megel­őző munkát is végezzenek. Ahol viszont valami mégis történik, ott annak van is eredménye, pl. Szegeden 1961-ben a tömések száma majdnem eléri a szuvas fogak számát. Az összképben van valami biztató is, hiszen az egy gyermekre eső tömésszám 1957-ben csak 0,79 volt, de 1991-ben már 2,44; Érkezett: 1992. január 6. 119

Next

/
Oldalképek
Tartalom