Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1991-03-01 / 3. szám
normálisan, a corpus mandibulae alakja hátrafelé „rotálódott”, meggörbült [3, 15]. A fenti eltérésekhez a felső vagy az alsó — esetleg mindkét — fogív szűkülete is társulhat. A maxilla és a mandibula fent leírt deformitásainak együttes előfordulását „long face” syndromának nevezik. A rendkívül nagy változatosságot mutató kórkép kezelése természetszerűen igen sokrétű. A kezelési mód függ az eltérések súlyosságától, a páciens életkorától és a fennálló funkciózavaroktól. A nyitottharapás kezelését a lehető legkorábbi időszakban el kell kezdeni. A serdülőkor befejezéséig kizárólag konzervatív kezelés jöhet szóba. Ez magában foglalja a kivehető és a rögzített készülékek jelentős számú változatait. A tejfogazati időszakban gyógycumi, pitvarlemez a célravezető. A vegyesfogazati időszakban a kivehető készülékek közül a megfelelő típusú Klampt, Rehák féle dinamikus, Fränkel lemezekkel érhető el eredmény [14]. Ebben az életkorban az ikerív, a palatinalis ívre szerelt nyelvlökésgátló az alsó fogívre készített Ricketts utility ív és ajakütköző a kedvelt és hatásos rögzített készülékek [13]. A vegyesfogazati időszak vége felé és a maradófogazati időszakban célravezető módszerek a multiband vagy direct-bonding technika olyan módozatai, amelyek a molaris fogak kinövekedését visszatartják és a frontfogak növédését serkentik [10, 13]. A nyitottharapás konzervatív kezelésével kapcsolatban két dologra kívánjuk felhívni a figyelmet: 1. amikor a vegyesfogazati nyitottharapás a nyelv, az ajakzáró és a nyelvcsont feletti izmok súlyos funkciózavarával jár együtt, akkor a túlzott terjedelmű aktivátor típusú készülékek alkalmazása megfontolandó, mert a cavum oris nagyrészét kitöltő készülékek a rendellenes funkciókat esetleg tovább erősítik, így a nyitottharapás még fokozódhat. 2. A rögzített készülékek és az intermaxilláris húzás az aránylag súlyos nyitottharapást is megszüntetheti, korrigálhatja, de ha az eltérés elsősorban skeletális jellegű és a bázisok is deformáltak, akkor a kezelés a fogak elongálását okozza; a fogívek találkozni fognak ugyan, de az arcdeformitás megmarad. A skeletális típusú nyitottharapást, a csontnövekedés befejeződése után ezért kizárólag sebészeti, vagy együttes sebészi és orthodonciai úton célszerű korrigálni. A fogszabályozás szerepe ilyenkor az, hogy a fogíveket rendezze és előkészítse arra, hogy a műtéttel mobilizált állcsontokat jó okklúziós helyzetbe lehessen hozni [5]. A nyitottharapást javító műtétek a beavatkozás helye alapján két csoportba oszthatók: a maxilla és a mandibula osteo tóm iákra. A maxillán végzett műtétek: a segmentális osteotomia Schuchardt [16], Köle [11], Kazanjan [9], Obwegeser [12], a Le Fort I osteotomia és ostectomia. A mandibula deformitásait leggyakrabban az Obwegeser, Dal Pont [6], vagy az Epker [8] műtéttel, ritkábban a ramus fordított L vagy vertikális osteotomiával szüntetjük meg. A corpus mandibulae deformitása esetén Thoma [19], vagy Dingmann [7], műtétet végzünk. Kiegészítésképpen állcsúcsplasztika vagy block osteotomia jöhet számításba. Nem csupán a konzervatív kezelések alkalmával, de a sebészi kezelés előtt is fel kell mérni a funkciós eltéréseket. A káros izomműködés, a nyelvcsont feletti izmok fokozott aktivitása ugyanis nagyon könnyen recidivát okozhat. Esetismertetések A. J., 12 éves leány a frontfogai területén lévő nyitottharapás miatt jelentkezett (1. ábra). Vizsgálataink azt mutatták, hogy az eltérés dento-alveolaris jellegű, ezért rögzített készülékes kezelést indikáltunk (2. ábra). A fogívek tágítása után, elasztikus intermaxilláris húzással szüntettük meg a nyitottharapást (3. ábra). A 10 hónapig tartó kezelés eredménye a 4. ábrán látható. Gs.E., 18 éves leány, arcát hátrányosan befolyásoló nyitottharapása miatt jelentkezett (5., 6. ábra). A skeletális nyitottharapást a maxilla deformitása okozta (7. ábra). Le 66
