Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
Fogorvosi Szemle 84. 7—9. 1991. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Fogpótlástani Klinika (igazgató: Dr. Fábián Tibor egyetemi tanár), Budapest Az implantátumokra készített rögzített fogpótlások tervezésének általános szempontjai DB. SZÖLLŐSI KATALIN és DR. MOLNÁR MAGDOLNA Hazánkban is egyre több helyen, és egyre nagyobb számban készülnek fogpótlás céljából implantátumok, melyek segítségével olyan esetekben is lehetővé válik rögzített pótlások alkalmazása, melyekben hagyományos protetikai eljárásokkal már erre nem lenne mód. A korábbi sikeres és sikertelen esetek elemzése azt mutatja, hogy az implantációs fogpótlás élettartama igen sok tényezőtől függ, melyek szorosan összefüggnek egymással, fontossági sorrendet szinte nem is lehet köztük felállítani. Az a tapasztalat, hogy ha a páciens kiválasztása és az implantátum fajtájának, méretének meghatározása helyes indikáció alapján történik, akkor a műtét után bekövetkező implantátum elvesztés igen ritka [19]. A két—három év múlva jelentkező sikertelen esetek alakulásában nagy szerep tulajdonítható a fogpótlásoknak, melyek a környezet hatásait közvetítik az alapok számára[10,15]. Mivel az implantátumokkal foglalkozó közlemények csak igen röviden érintik az azokra kerülő felépítményeket, szükségesnek tartottuk az ezzel kapcsolatban korábban közölteket az e téren szerzett tapasztalatainkkal kiegészítve összefoglalni. A hídpótlások készítésének szempontjait általánosságban, az implantátumok fajtájától függetlenül fogalmaztuk meg. A tervezés általános szabályai A sikeres beültetés után a hidak tervezését messzemenően meghatározza az, hogy a megterhelhetőség szempontjából egyik implantátum fajtát sem tekintjük első rendű pillérfognak. Egyrészt a rögzítésül szolgáló rész felszíne általában kisebb az onnan eltávolított fogak gyökérfelszínénél, másrészt a rögzítettség sem éri el azt a fokot, amellyel az egészséges parodontiumú fog rendelkezik. Ezért a hidak készítésekor a gyengébb vagy károsodott parodontiumú fogakra vonatkozó szabályok szerint járunk el [11, 17]. Mindfaz implantátum, mind a még meglévő fogak további károsodását csökkentjük azzal, hogy a főpilléreken kívül lehetőleg segédpilléreket is igénybe veszünk a hidak tartására. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kétoldali sorvégi implantátum esetében is körhidat készítünk. Ezzel kihasználjuk a több hídpillér és a többsíkú merevítés előnyeit, csökkentjük az egyes fogakra ható terhelést, megakadályozzuk az egyes pillérek mozgását [11, 12]. Az osseointegrációval rögzülő implantátumok melletti sínezés csökkenti a gyökérhártyával rendelkező természetes, és a csonttal összenőtt implantátum pillérek mozgathatóságában fennálló különbséget. Az implantátum pillért tartalmazó hidak esetében is megvalósítjuk a kétoldali kiegyensúlyozott okklúziót és artikulációt [6, 8, 11]. A fogpótlások megterheléséből származó nyomóerő egyenletes elosztására vonatkozó protetikai Érkezett: 1990. április 16. Elfogadva: 1990. október 17. 7
