Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1991-02-01 / 2. szám

Fogorvosi Szemle 84. 39—42. 1991.

Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Klinika, Szeged (Igazgató: Dr. Mari Albert egyetemi tanár), Grazi Orvostudományi Egyetem, Fogászati és Szájsebészeti Klinika (Igazgató: Dr. Droschl, Helmuth egyetemi tanár)

A felső állcsont helyreállítása mikrosebészeti módszerrel átültetett lapockacsonttal

DR. BORBÉLY LÁSZLÓ ÉS DR. KÁRCHER, HANS

A felső állcsont nagykiterjedésű szövethiánya rendszerint daganat eltávolítása vagy sérülés következtében jön létre. A fogmedernyúlvány és a keményszáj - pad hiánya rendellenes összeköttetést létesít az arc-, száj-, és orrüreg között, melyet protetikai vagy sebészi módszerrel meg kell szüntetni, különben a táplálkozás és a beszéd súlyos funkciózavarával kell számolnunk. A helyreállító sebészeti módszernek két követelménynek kell eleget tennie: 1. izolálni kell az arc- és orrüreget a szájüregtől, 2. stabil csontos alapot kell biztosítani a fogpótlás számára. Ezt a kettős feladatot maradéktalanul látja el a lapockalebeny, melyet Schwartz és mtsai (1985) használtak először. A transzplantátum formája és mérete miatt elsősorban a felső állcsont, valamint az orbita rekonstrukciójára alkalmas, de az állkapocs nem nagy kiterjedésű szegmentális hiánya esetén is sikerrel alkalmazható (Schwartz és mtsai., 1985., Kärcher és mtsai 1988).

Anatómia

A lapockalebeny ellátó ere az a. thoracodorsalis mellékága. Az a. thoracodorsalis az a. subscapularis egyenes folytatása; az a. circumflexa scapulae

1. ábra. A lapockalebeny vérellátásának sémás rajza: 1. a. axillaris, 2. a. subscapularis, 3. a. circumflexa scapulae, 4. a. thoracodorsalis 5. a lapocka alsó, laterális részének ellátó ere. A szaggatott vonal az osteotomia helyét jelöli.

Érkezett: 1990. április 6.

Elfogadva: 1990. szeptember 19.

39