Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1991-05-01 / 5. szám
mert a csíramaximumok csak minimális mértékben tértek el a tápsóoldat csíraszámától. Határesetként viselkedett a P—50. Csíraszámlálással az eredmények hasonlónak bizonyultak. A Ketac-silvernél azonban kiderült, hogy a baktériumok elpusztultak. A szemrevételezés és a csíraszámlálás eredményei gyakorlatilag megfelelnek egymásnak a kompozíciós tömőanyagok és a Ketac-fil esetében. A kettő közötti kis különbség abból adódhatott, hogy a leolvasás során csak telepszámlálásra volt lehetőségünk. A súly változás minden esetben elhanyagolhatóan kicsi volt, a csíraszámemelkedéssel nem függött össze. A próbatestek nem mutattak különösebb affinitást az étolajhoz (II. táblázat), súlyuk minimális mértékben emelkedett. Átlagosan 0,5% alatt maradt, vagy egyáltalán nem emelkedett, de a Ketac-filnél ez az érték 3,42% volt. Azonban ez a felületükön megtapadt minimális mennyiségű étolaj is elegendő II. táblázat A minták változása étolajpróba után A minta megnevezése Étolaj os áztat ás utáni súlyváltozás %-ban Csíraszám Minősítés Visiomolar 0,42 107 E/MT Heliomolar 0,38 107 E/MT Heliosit 0,44 10’ E/MT Silux 0,03 107 E/MT 1>—60 0,00 107 E/MT Prismatic 0,29 107 E/MT Ketac-fil 3,42 4 -107 MT Ketac-silver 0,00 a mikrobák elpusztultak E volt a Ps. aeruginosa csíraszám-emelkedéséhez. A Visiomolar, a Heliomolar, a Heliosit, a Silux, a P—50, és a Prismatic esetében is a csíraszám 107/ml-re emelkedett. A Ketac-fil esetében ez az érték 4-107/ml volt. A Ketac-silver a baktériumokat elölte. Ezt ismételt utánvizsgálatok meggyőzően igazolták. Megbeszélés A különböző gyártmányú fotopolimerizációs kompozíciós tömőanyagok felépítése, mátrixának kémiai szerkezete a szakirodalom szerint igen hasonló [1]. Vizsgálataink szerint baktériumállóság szempontjából a várakozásnak megfelelően hasonlóan is viselkedtek. Eltérés csupán a P—50 esetében volt. Ennél az anyagnál úgy tűnik a mátrix, vagy esetleg a szintén szerves kötőfázis, ha csekély mértékben is, de a baktériumok számára hozzáférhető. Elképzelhető, hogy ez a különbözőség a polimerizáltság fokának eltéréséből adódhatott. A vizsgálat ideje alatti súly veszteségeknek mikrobiológiai szempontból nincs jelentősége, hiszen a csíraszámok gyakorlatilag alig emelkedtek, ezek az oldódás rovására írhatók. Ügy tűnik, hogy a fényrekötő anyagok nemcsak az egypaszta rendszerből adódó előnyök miatt (porozitásmentesség, jobb mechanikai tulajdonságok, kisebb elszíneződési hajlam) jelentenek előrelépést, hanem a kémiai kötésű Isopasttal összehasonlítva [12] mikrobiológiai szempontból is stabilabbnak bizonyultak. Az üvegionomerek közül a Ketac-fil esetében a tápoldat csíraszáma még kis mértékben sem emelkedett, a Ketac-silver pedig elölte a baktériumokat. Az 153
