Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1991-04-01 / 4. szám
emelkedése irreverzibilis károsodáshoz vezet [4]. Ilyen esetekben osszeointegráció nem, hanem nekrózis vagy kedvező esetben is csak kötőszövetes gyógyulás következhet be. Az implantátum helyének fokozatos kiképzésekor először az előfúró segítségével kialakítjuk annak irányát és mélységét (3. ábra, 1., 2. fázis). Az előforduló körkörös, tágító jellegű mozgatásával vagy alkalmas méretű gömb frézerek segítségével az előfúrás és a lépcsős implantátum végleges formája közötti formát alakítjuk ki. A lépcsős fúrót óvatosan, a hűtés mellett pumpáló mozdulatokkal használjuk, úgy, hogy tengelyének irányát ne változtassuk. A tengely irányának ismételt változtatása ugyanis a 3. ábrán bemutatottaknak megfelelően az implantátum nyaki részén tágabb fészket eredményez, ahol így kötőszövetes gyógyulás jön létre. Ezt a lehetőséget csökkenteni tudjuk kézi frézeléssel, amelyet vagy az erre a célra szolgáló kézi műszerrel, vagy a sebészi könyökdarab kézi meghajtásával végzünk. A nyílás az extenziós Diakor implantátumformák helyének kialakítása a fentiekhez hasonlóan, a készletben található megfelelő formájú és méretű fúrókkal történik. Az osszeointegráció szempontjából rendkívül fontos az elsődleges stabilitás, az implantátum és a környező csontszövet azonnali, direkt kapcsolata. Ha ezt a sebészi technikával nem tudjuk biztosítani, akkor csak kötőszövetes gyógyulásra számíthatunk. Az így létrejött kötőszövet nem azonos a bevezetőben említett, a funkcionális terhelés hatására létrejövő kötőszöveti rostokkal, és az implantátum élettartamát nagymértékben károsan befolyásolja. Ha az implantátum felett a nyálkahártyát zárjuk, azt feszülésmentesen kell elvégeznünk. A nyálkahártya, a helyzettől függő, rossz vaszkularizációja miatt kinyílhat, amit egyes szerzők [9] az első hat héten belül újra próbálnak zárni. Tapasztalataink szerint ez általában nem jár sikerrel. Ha a seb kinyílik, fokozott szájhigiéne és idő előtti „második műtét” javasolt. A második műtétet az implantátum röntgen ellenőrzése után, a mandibulán 3, a maxillán általában 4 hónap múlva végezzük. Az implantátum helyének pontos meghatározása okozhat nehézséget. A műtétnél a nyálkahártyát szikével, ollóval, vagy elektromos késsel távolítjuk el. Ha a sebet az implantátum felett nem egyesítjük, vagy mert lebenyt nem készíthetünk, vagy mert nem tudtuk a nyálkahártya feszülése nélkül fedni az implantátumot, akkor a nyálkahártyát az implantátum nyaka körül rögzítjük. Ezt elérhetjük matrac típusú öltéssel, vagy az implantátum mesialis-distalis részén történő egyszerű csomós öltésekkel. A „nyitott” vagy „zárt” gyógyulás problémájával kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy klinikai tapasztalataink szerint az erőltetett lebenyképzés több problémát okoz, mintha a lebeny es fedéstől eltekintünk. Ilyen esetben azonban nagyon fontos, hogy a seb fertőzésmentesen gyógyuljon és a lágyrészek az implantátum nyaka körül pontosan zárjanak. Utókezelés, szövődmények A műtét utáni antibiotikum adásával kapcsolatban abból a gyakorlati tapasztalattal alátámasztott megfontolásból indulunk ki, hogy a műtéti seb fertőzése feltétlen az implantátum elvesztéséhez vezet. Ha a penicillin adásának kontraindikációja nincs, akkor a műtét után 5 napig penicillint adunk perorálisan. Szövődmények közül leggyakrabban a n.alveoláris inferior sérülésével és az orr-, illetve az arcüreg megnyílásával kell számolnunk. A n.alv.inf. sérülése pontos műtéti tervezéssel, nagy biztonsággal megelőzhető. Érdekes módon az ideg sérülését a beteg a műtét közben a vezetéses érzéstelenítés ellenére is jelzi. Rendszerint hirtelen vérzést is észlelünk. Ha a műtét közben felmerül a 101
