Fogorvosi szemle, 1990 (83. évfolyam, 1-12. szám)
1990-03-01 / 3. szám
A leukoplakia lasersebészeti kezelését illetően az irodalomban eddig három, alapvető módszerrel találkoztunk: a) defókuszált sugárral végzett kezelések (Tuffin és Carruth [25], Rhys Evans [19]); b) fókuszált sugárral végzett vaporisatio (Horch és mtsai [14], Roodenburg [20]) és c) laserexcisio (Frame [5]). A beavatkozásokat mind kézidarabbal, mind pedig operációs mikroszkóp és mikromanipulátor segítségével lehet végezni. Mind saját tapasztalataink, mind pedig az irodalmi adatok egyértelműen bizonyítják, hogy a szájüregi leukoplákiák lasersebészeti kezelése eredményesen végezhető, a komplikációk száma kevés, az esztétikai eredmények jók. Jelen közleményünk célja összefoglalni a témakörben eddig szerzett tapasztalatainkat. Anyag és módszer Klinikánkon a 25 W maximális teljesítményű, Scalpel—1 szén-dioxid-laser berendezést alkalmazzuk. 1987. március 1. és 1988. szeptember 30. között 126 szájüregi leukoplákiát távolítottunk el lasersebészeti módszerrel. Simplex típusnak 36-ot, verrucosusnak 69-et és ulcerosusnak 21-et találtunk. Betegeink között 91 férfi és 35 nő szerepel, az átlagéletkor 51,2 év (23—91 év) volt. Lokalizáció szempontjából a leggyakoribbnak az alsó ajkon való előfordulást (33 eset) találtunk. 83 betegünkben a leukoplákia egyszeres, 31-ben kétszeres és 12-ben többszörös előfordulását észleltük. Betegeink 57%-a előzetesen konzervatív terápiában, 26%-uk konzervatív és valamilyen sebészi kezelésben is részesült, míg 17% volt az eddig kezeletlen elváltozások aránya. Az operáltak között 4-en szenvedtek véralvadási zavarban (2 thrombocitopeniás, 2 hypoprothrombinaemiás), 38-an pedig egyéb ok miatt tartoztak rizikócsoportba: 29 szív- és érrendszeri beteg (szívritmuszavar, hypertonia betegség, coronaria keringészavar), 2 vesebeteg (veseműködési elégtelenség), 4 májbeteg (cirrhosis, krónikus hepatitis, májfunkciózavarok) és 3 endokrin beteg (diabetes insipidus, Addison-kór, diabetes mellitus). A lasersebészeti műtétre került betegek nagy része klinikánk regionális feladatokat ellátó sztomatoonkológiai rendelésére fogászati vagy szájsebészeti beutalóval érkezett. A műtétek előtt hisztológiai feldolgozásra szövetmintát vettünk. A műtéteket helyi érzéstelenítésben végeztük (2% Lidocain, 0,001% adrenalin). Műtét során az elváltozásokat simplex esetben 1 mm-rel, verrucosusban mintegy 2 mm-rel, ulcerosus esetben 3 mm-rel az épszövetekben távolítottuk el. Háromféle lasermütétet végeztünk: — coagulatiot (simplex leukoplákia) 5 W energiájú, defókuszált sugárnyalábbal; — vaporisatiot (verrucosus leukoplákia), 10—15 W energiájú, fókuszált lasersugárral; — excisiot (ulcerosus leukoplákia) 20—25 W energiájú laserkéssel. Az első két módszer alkalmazásakor a szöveteket csak a lasersugár érinti, kimetszéskor pedig eszközzel a patológiás terület folyamatos húzása mellett végezzük az excisiot. A kisebb ereket a lasersugár vágás közben koagulálja, az 1 mm-nél nagyobbakat felismerjük és ligatúrák között átvágjuk. Eredmények Műtéteink során gyakorlatilag vértelen sebfelszínen tudunk dolgozni. Coagulatio és vaporisatio során a lasersugár az útjába kerülő, 1 mm-nél kisebb ereket azonnal koagulálta, excisio esetén feltáruló sebfelszínen a nagyobb ereket észleltük és szükség esetén ligatúrák között átvágtuk. A véralvadási zavarban szenvedő 4 beteget is a legkisebb vérzés nélkül operáltuk. A lasersugár alkalmazása ablasztikus műtétet tesz lehetővé. Betegcsoportunkban a beágyazásos szövettani vizsgálat — leukoplákia erosiva klinikai 66
