Fogorvosi szemle, 1990 (83. évfolyam, 1-12. szám)
1990-02-01 / 2. szám
LXXXIII. 2. szám 1990. február FOGORVOSI SZEMLE Fogorvosi Szemle 83. 33—37. 1990. DOTE Stomatologiai Klinika (igazgató: Dr. Keszthelyi Gusztáv egyetemi tanár), Debrecen A gyökértömések minősége radiológiai kritériumok alapján DB. DOBÓ SAOT CSABA, ésDE. KESZTHELYI OUSZIÍV Napjainkban a gyökértömések igen jó eredménnyel készíthetők. Irodalmi adatok alapján 80—90%-os sikerrel végezték a gyökérkezeléseket [6, 7, 10, 11, 13]. A legjobb eredményről, 98,7%-os sikerről Hession [5] kis esetszámú anyagában számolt be. Megfelelően végzett gyökércsatorna tisztítással, standardizált műszerek használatával az eredmények jobbnak mutatkoztak. A gyökérkezelés világszerte egyre inkább a rutin fogorvosi műveletek közé tartozik, míg hazánkban az endodoncia az elhanyagolt területek egyike. Ezt mutatja a caries következményes betegségei miatt végzett extrakciók magas száma, amely 67,6%-tól 81,6%-ig terjed [8, 14]. Ezt még inkább kifejezi a 100 extrakcióra jutó gyökértömések száma, ami hazánkban a 70-es években 11 körüli értéket mutatott [3]. Ez az érték 1986-ban 14-re emelkedett [12]. Meglehetősen gyér és hiányos adatokkal rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy milyen fogtípusok, milyen gyakorisággal kerülnek gyökérkezelésre, és hogy milyen az elkészült gyökértömések minősége. Vizsgálatunkban arra kerestünk választ, hogy a különböző fogcsoportokban milyen arányban készül gyökértömés, valamint, hogy milyen a gyökértömés csúcshoz való viszonya és falállósága. Vizsgáltuk továbbá, hogy az adott fogon van-e periapicalis elváltozás. Anyag és módszer Az 1980—85 évekből származó 3226 gyökérkezelt fogat ábrázoló periapicalis röntgenképet gyűjtöttünk össze. Ebből 3033 fogról készült film volt értékelhető. A röntgenképeket betegektől függetlenül vizsgáltuk. Ismeretlen volt számunkra a gyökértömés és a röntgen felvétel között eltelt idő, továbbá a felvételkészítés indikációja. A gyökértömésről készült röntgenképeket külön az alsó és külön a felső állcsontban a következőképpen csoportosítottuk: metszőfogak, szemfogak, kisőrlők és nagyőrlők. Majd megszámoltuk és följegyeztük, hogy az egyes fogtípusokba hány eset jutott. Ezt követően sötét szobában, filmnéző előtt, lupe segítségével vizsgáltuk a gyökértömések minőségét, nevezetesen azt, hogy csúcsig érnek-e, falállóak-e, továbbá azt, hogy van-e periapicalis elváltozás. A gyökértömést akkor tekintettük csúcsig érőnek, ha a gyökértömés 0,5—1 mm-rel rövidebb volt a radiológiai csúcstól [2, 7, 10, 15]. Az ennél hosszabb Érkezett: 1989. május 16. Elfogadva: 1989. november 18. 33
