Fogorvosi szemle, 1990 (83. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1. szám
lentős zománcterületek épen maradnak. A 18/10Se csoportban (4. ábra) hasonló a kép, bár a gödrök alapja egyes helyeken szemcsézettséget mutat. A fentiek mellett, valamennyi kísérleti csoportban a savhatásnak lényegesen jobban áldozatul esett zománcterületek is megfigyelhetőek (3., 5., 8. ábra). Ezeken a felületeken a zománc szinte teljesen lyukacsossá válik, s helyenként hosszanti barázdáltság jelentkezik, a zománcmaradványok kötegszerűek. Ezeken a részeken a sav jelentős mértékben a mélybe hatolt. Megbeszélés Előző vizsgálatunkban a szelén fogyasztásának hatására a patkány metszőfogak zománcának savoldékonysága jelentősen megnövekedett [15]. Mivel a szelén elsősorban a fogak fehérjevázába épül be [10], felvetődött annak a lehetősége, hogy a zománc szerves, illetve szervetlen állományának savoldékonyságát eltérően befolyásolja. Jelen vizsgálatunkban ilyen eltérésre utaló morfológiai különbséget nem tudtunk kimutatni. Valamennyi csoportban az egyes fogakon belül is kevéssé kioldott és igen jelentősen roncsolódott területek voltak megfigyelhetőek. E két kioldást kép közötti eltérés a véleményünk szerint nem minőségi — a fog alkotórészek eltérő oldódása — hanem mennyiségi, azaz a zománcfelszínen a savkioldás kezdeti és előrehaladottabb stádiumát figyelhetjük meg. Ez egyben azt jelenti, hogy a patkánymetszőfog zománcának savoldékonysága nem homogén. Az általunk alkalmazott körülmények között, egy fogon belül is, egymás mellett, egymástól lényegesen eltérő mértékben oldódott területek figyelhetők meg. Ezt a tényt magyarázhatja, hogy Halse [5] szerint a patkány metszőfogzománcának felszínén a kalcium + foszfor, illetve a vas koncentrációja egymással ellentétesen, periodikusan változik. Így a különböző oldódás oka a zománc eltérő kémiai összetétele lehet. Előző vizsgálatunk szerint a patkány metsző zománcának savoldékonysága 1 perces oldódás után — a 2. percben — fokozódik [15]. Jelen eredményeink alapján ebben jelentős szerepet játszhat az, hogy 1 perces savhatás után a zománc felszíne egyenetlenné válik, így a területe megnő, s ennek következtében az oldódás a 2. percben már lényegesen nagyobb felületen indul mint az 1.-ben. A savhatásnak kitett területeken az épen maradt zománcrészek homogénnek tűntek. Ez összhangban van az irodalmi adatokkal, mely a patkány metsző-, valamint humán fogak zománcának felszínén egy néhány mikrométer vastag prizmamentes réteget írnak le [2, 3, 7, 9, 13, 16, 17, 18]. Miután a sav ezt a homogén részt leoldotta, a kioldott területek alapján, több helyen is hosszanti barázdáltság, kötegszerű képletek voltak megfigyelhetők (2., 3., 4., 5., 7., 8. ábra). Warsawsky [16, 17] szerint a patkány-metszőfogakban a zománcprizmák a fog felszínét azzal nagyjából párhuzamosan közelítik meg. így a kioldott területeken látható kötegszerű képletek a zománcprizmák maradványai lehetnek. Emberi fogzománcban és a patkány moláris fogak zománcában a prizmák a fogfelszínre közel merőlegesen futnak [14, 18]. így sav hatására a prizmák közepének oldódásakor egy jellegzetes méhsejtszerű kép jön létre [1, 4, 11, 12]. A humán fogzománctól eltérő, a felszínhez közel párhuzamosan közeledő prizma lefutása [16, 17] magyarázza azt, hogy a patkány metszőn nem figyelhető meg a humán fogakon leírt kioldási kép. Előző vizsgálatunk során [15] az 1. percben több magnézium oldódott ki a fogzománcból, mint a későbbiek során. Jelen eredményeink alapján ezek a savi oldódás kezdetén fokozottan áldozatul eső, magnéziumban dúsabb részek 28
