Fogorvosi szemle, 1990 (83. évfolyam, 1-12. szám)

1990-07-01 / 7. szám

2. ábra. Egyik betegünk kezelése során készült röntgenfelvételek. Az első a diagnózis készítésekor, a második a műtét után, majd a kezelés közben, és a rögzített készülék eltávolítása

előtt készült.

lehetőség szerint az eruptios folyamat közben legcélszerűbb végezni, a fog ,,előtörési hajlamát” kihasználva. A 13 év alatti betegeink átlagos kezelési ideje 12,2 hónap (legrövidebb 8 leghosszabb 24 hónap), míg 13 év felett 18,5 hónap (legrövidebb 12 leghosszabb 22 hónap) volt. Ez nagy mértékben függ a fennálló más anomália kezelési idejétől is, de 22 éves korban is végezhető sikeres kezelés. Problémát sokkal inkább a kor szerinti fogazati státus jelent a horgonylati viszonyok megválasztása szempontjából, valamint a beteg kooperációs készsége. Betegeink kezelt fogainak helyzetét a 3. ábra mutatja be, kiindulási és befejezési állapot feltüntetésével. Mi azt tapasztaltuk, hogy persistáló tej szemfog vagy megfelelő nagyságú hely esetén a 90 fokot megközelítő tengelyállás sem kontraindikálja a sebészi-orthodontiai kombinált kezelést. Természetesen az occlusióba állítás során a mesiodistalis és az oro-vestibularis optimális tengelydőlést hosszabb ideig tart beállítani, de megfelelő horgonylat esetén nem lehetetlen. A szemfog helyének megteremtése szempontjából szóba jöhet az első premoláris extractiója, de ennek tervezésekor tekintettel kell le mi a támasztó zóna helyzetére, mert nem lehet célunk a normális intercuspidatio megbontása.

A szemfog bekapcsolása az erőrendszerbe több módon történhet. Direkt ragasztott bracket-tel, gyűrű felragasztásával, parapulpális elhorgonyzással,

195