Fogorvosi szemle, 1990 (83. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1. szám
A tartós siker érdekében az implantátumokra készülő fogpótlások tervezésekor figyelembe kell még venni, hogy a rágóerő nagyságát kezdettől fogva, adekvát módon, csak a természetes fog parodonciumának beidegzése képes vezérelni. Ezért az implantátumra készülő híd elhorgonyzásába természetes fogat is be kell vonni. A fogatlan állcsontba ültetett implantátumokat a túlterhelés elkerülése érdekében egységbe kell foglalni és a protézist nyálkahártya-megtámasztásukra kell készíteni. 3. Az orális enosszális implantáció szubjektív feltételei Az orális enosszális implantáció szubjektív feltétele az implantációt végző orvos elméleti és gyakorlati jártassága és orvosi felelőssége. Ezen belül hangsúlyozandónak tartjuk, hogy az implantációt végző orvos — a gyakorlati jártasság mellett elméleti jártassággal is kell rendelkezzen az orális implantológia kérdéseiben; — elméleti és gyakorlati jártassággal kell rendelkezzen a szájsebészet, a protetika és a gnatológia, valamint a parodontológia kérdéseiben, továbbá — az implantációra alkalmas betegek kiválasztását az objektív feltételek fennállása esetén korrekt orvosi indikáció alapján végezze. A felelősség kérdése elsősorban a sikertelen esetek kapcsán vetődik fel. A korszerű anyagokból készült implantátumok a műtéti módszert egyszerűbbé tették. A szubperiosztális implantáció sikertelen eseteiben az implantátum eltávolítása után a száj viszonyok az implantáció előttinél kedvezőtlenebbek lettek a hagyományos fogpótlások számára. Ezzel szemben az enosszális implantáció sikertelen eseteiben — azaz az implantátumok elvesztése után — a klinikai anatómiai viszonyok nem, vagy csak alig változnak, mert az enoszszális implantáció minimális csontveszteséggel jár. Az implantáció megismételhető, vagyis lehetőség van a korrekcióra is. A fentiekből következik, hogy az enosszális implantáció merőben más megítélést követel az orvostól és betegtől egyaránt. A módszer viszonylagos egyszerűsége ugyanakkor azt a veszélyt is magában hordja, hogy az implantációt végző orvos könnyebben engedhet a beteg kérésének. Véleményünk szerint, az orvosi felelősség elsősorban az implantációra jelentkező betegek alkalmasságának konkrét indikáció alapján történő elbírálásában van. Az indikáció felállításakor alapvető szempont kell legyen, hogy a beavatkozásnak csak akkor van létjogosultsága, ha segítségével teljes protektikai rehabilitáció érhető el, vagy az implantáció a rehabilitáció része. 4. Az orális enosszális implantáció indikációi A pillérek beültetését fogpótlás készítése céljából végezzük, ezért a javallatokat legkézenfekvőbb a meglévő foghiány típusa alapján meghatározni. A fogorvosi beültetések céljára az egyes foghiánytípusokat Brinkmann [5, 6, 7] csoportosította. Fontosnak tartjuk itt kiemelni, hogy a dentális implantáció céljára kialakított foghiánybeosztás a fogorvosi gyakorlatban használatos beosztásoktól lényegében tér el. Míg pl. a hazai fogorvosi praxisban használt Fábián—Fejérdy-féle osztályozásnak [8, 9] az alapja a dentális megtámasztásra és elhorgonyzásra alkalmas maradék fogak száma és elhelyezkedése„ addig az általunk az implantológiában használt beosztás alapja a foghiányok, kiterjedése és a fogívhez viszonyított elhelyezkedése. 20