Fogorvosi szemle, 1990 (83. évfolyam, 1-12. szám)
1990-06-01 / 6. szám
Fogorvosi Szemle 83. 183—187. 19Э0. Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Klinika (igazgató: Dr. Mari Albert egyetemi tanár), Szeged A fluoridok helye a fogszuvasodás megelőzésében DR. TÓTH KAROLY • I. Rész Foltos zománc A barnás-feketén átszíneződött fogakat már a római kori Olaszországban is ismerték. Morochini, majd Gay-Lussac 1805-ben fluoridot helyezett a szuvas üregbe, hogy a felpuhult dentint megkeményítse; Erhardt 1874-ben azt a véleményét fejtette ki, hogy a fluoridok védik a fogazatot; Hunter, 1888-ban, káliumfluorid tablettát ajánlott a szuvasodás kivédésére; Sir James Crichton- Browne már 1892-ben leírta, hogy azok a fogak jobbak, amelyek fluoridot tartalmaznak; Denninger 1896-ban kalcium-fluorid-tartalmú tablettát javasolt a fogak védelmére; 1902-ben forgalomba került egy Fluoridens nevű kalciumfluorid-tartalmú preparátum. Eager, Nápolyban hajóra szálló kivándorlókon észlelte a fogak zománcán látható barnás-fekete elszíneződést; erről jelentést is tett feljebbvalóinak. A jelenség okának kiderítése lassan indult el, és Black csak 1916-ban nevezte el az elváltozást „mottled enamel”-nek, vagyis foltos zománcnak; ezt a kifejezést használjuk ma is. Már Eager utalt arra, hogy az elváltozás oka feltehetően az ivóvízben keresendő, de hogy az ivóvízben lévő fluoridok okozhatják a jelenséget, arra majdnem egy időben — egymástól független megfigyelések alapján — mutatott rá Churchill, Smith és Lantz, Velu, továbbá Ainsworth. Kempf és McKay megfigyelte, hogy a foltos zomác nem minden fogon mutatkozik, és a külső károsító hatás a fogak fejlődése, meszesedése idején hat. Dean vizsgálata szerint a foltos zománc kifejezetten endémiásan jelentkezik, és vannak az, USA-ban olyan vidékek, ahol teljesen ismeretlen. Ezután az USA-ban Dean vezetésével igen sok településen, és több tízezer emberre kiterjedően vizsgálták a foltos zománc előfordulási gyakoriságát és súlyosságát. Ezeknek a megfigyeléseknek az alapján alkotta meg Dean a helység fluorózis indexének kiszámításához alkalmas képletét. Ennek lényege: voltak a vizsgált területeken olyan személyek, akiken foltos zománcot nem észleltek; ezeken a foltosodás súlyossági foka (SF) 0. A 2. csoportba a kérdéses esetek (SF=0,5), a 3. csoportba a nagyon enyhe (SF=1), a 4-be az enyhe (SF=2), az 5-be a közepes (SF=3), és a 6.-ba a súlyos (SF=4) esetek kerültek. Természetesen a súlyossági fokoknak pontos leírása van. A csoportosítás után a személyek számát szorozni kell a súlyossági fokkal, a kapott számokat össze kell adni, és végül ezt az összeget osztani kell az összes vizsgáltak számával. Ha az index 0,4-nél kisebb, akkor annak nincs jelentősége; ha az index 0,6 fölé nő, akkor számolni kell a krónikus fluorózis különböző formáinak megjelenésével. A foltos zománc epidemiológiájára vonatkozó vizsgálatokhoz csatlakoztak az ivóvizek vegyelemzései, különös tekintettel azok fluorid tartalmára. Megállapítást nyert, hogy az ivóvíz fluorid tartalma szoros összefüggést mutat a foltos zománc előfordulási gyakoriságával és súlyosságával. Pl. az ivóvíz fluorid tartalma Lubbockban 4,4 Érkezett: 1990. január 2. Elfogadva: 1990. január 31. 163
