Fogorvosi szemle, 1990 (83. évfolyam, 1-12. szám)
1990-05-01 / 5. szám
percig egy evőkanál Hexoral oldattal végzett szájöblítést. Egyéb fogtisztítást itt sem engedélyeztünk. — A ÍV. csoport tagjainak nem engedélyeztünk semmiféle fogtisztítást. Eredmények Az eredményeket az I. táblázatban foglaltuk össze. A plakk index az idő függvényében növekedett, az í—-III—IV. csoportok között, a Silness—Löe lepedők index sem a 7., sem a 14. napon nem mutat értékelhető különbséget. A Quigley—Hein index — mely mint tudjuk érzékenyebb — nagyobb eltérést mutat. Plakk index átlagértéke I. táblázat Plakk index, idő I. Vizsgálati csoportok II. III. IV. Silness—Löe, 7. napon 1.4 0,23 1,37 1,7 Silness—Löe, 14. napon 1,91 1,41 1,96 2,07 Quigley—Hein, 14. napon 3,57 1Д 3,02 4,11 A Hexoral lepedékképződést gátló hatása egyértelműen jobb mint a szájtusé. A legnagyobb plakkindex értéket a szájtisztítást nem végző személyeknél találtuk, de a szájtussal szembeni elmaradásuk nem jelentős. A II. csoport tagjainak szájhigiénéje jelentős fölényt mutat a többi csoporttal szemben mindkét index esetén. Megbeszélés A szájfürdő gyógyhatásának alapja a gingiva és az egyéb parodontális szövetek vérkeringésének javítása. Ez a nagynyomású vízsugarak okozta vibráció, a felhasznált víz hőmérséklete, valamint a gyógyvíz vegyi összetétele, illetve a vízhez kevert anyagok hatására jön létre [5, 12, 14, 15]. A hálózati vezetékes víz, melynek középnyomás értéke 4 atm., megfelelő lehetne s így létrejöhet a gingiva és a fogágy mélyebb szöveteinek vibrációja, ami a keringés javítását eredményezi. A hőmérséklet jóllehet tetszés szerint beállítható, mégis mivel a vegyi anyagokban gazdag ásványvizek hámkárosító fájdalmat nem okozó hatások nélkül, Parma [5] szerint magasabb hőfokon alkalmazható — a hatás vezetékes víz esetén csökkentebb terápiás értékű. A mechanikus lepedékeltávolító hatás, melyet a mi vizsgálataink is mutatnak, elhanyagolható, illetve jelentéktelen. Ezen megállapításunk megegyezik Rateitschak és mtsai [8] véleményével, akik nem tulajdonítanak plakkeltávolító hatást a szájtusnak. Az általunk vizsgált szájtus lepedékképződést gátló hatása, a hálózati víznyomási viszonyok mellett, a fogkefével végzett fogtisztításhoz képest jelentéktelen és közel azonos a Hexorál hatásosságával. A szájtus kezelésnek enyhe masszírozó és valószínű pszichés hatást tulajdonítunk és jónak tartjuk kiegészítő parodontológiai elő- és főleg utókezelések esetén. Reméljük, hogy a száj tus keltette érdeklődés révén a lakosság szájhigiénés aktivitása növekedni fog, s így több figyelmet fordítanak a hatásosabb lepedékeltávolító módszerekre, a fogkefével és az interdentális tisztítóeszközökkel végzett fogmosásra. 146
