Fogorvosi szemle, 1990 (83. évfolyam, 1-12. szám)
1990-05-01 / 5. szám
sek felületét, a nagyítást 1,5-szeresére fokozva, simább felszíneket találtunk, mint polírozás előtt. Ez azt jelenti, hogy a tömések felületének érdessége legalább egy nagyságrenddel csökkent az egyperces, gumiharanggal végzett polire zás hatására. Az amalgám tömések felszínének megmunkálása, a műveletek sorrendje és időpontja vonatkozásában a legtöbb szerző a tömörítést azonnal követő korúbírálást és kézi műszerrel történő előfényesítést, majd minimum 24 óra elteltével a polírozást javasolja [8, 9, 12, 13]. A különböző polírozópaszták, polírozóporok, valamint fémből, gumiból készült polírozók és a polírozókefe használatát tanulmányozva a legsimább felszint a finomszemcsés polírozópaszta és a puha polírozókefe használata révén érték el [4, 5, 13]. Klinikailag elfogadható eredményt találtak gumi polírozóharanggal, lassú fordulaton végzett, egyperces időtartamú fényesítés után is, azonban ez a felület érdesebb, mint a polírozópaszta és a polírozókefe használatával hosszabb idő alatt elérhető felszín. Tömésfelületenként egy percig tartó polírozást javasolnak, mert ez az időtartam nem hosszabbítja lényegesen a tömések elkészítésének, idejét, azonban elégséges ahhoz, hogy klinikailag elfogadható szinten biztosítsa a tömések simaságát [4]. A gumiharanggal történő polírozáskor igen lényeges a nyomásmentesség és a gondos spray-hűtés. Így lényegesen csökken a művelet alatt a szájüregben a higanygőz-koncentráció [10], ill. kivédhető az amalgám tömés felületének felmelegedése, és ezzel együtt az átmeneti kedv;ezőtlen szilárdság csökkenése [8]. Ez a fényesítés nem azonos a metallográfiában szokásos, igen gondos, bonyolult polírozási eljárással. Kísérleteinkhez a harang alakú polírozógumi használatát és az egyperces polírozási időt azért választottuk, mert az eszközit minden magyar fogorvos, könnyen beszerezheti, a polírozás pedig így nem nyújtja meg számottevően az egy-egy tömésre fordított időt. A rövid tartamú gépi polírozás után a „Goodfill” tömések bizonyultak simábbnak, ezeken a töméseken a párhuzamos barázdák sekélyebbek, mint a „Homodent—1” esetében. Mindkét amalgáím tömés felületén polírozás után is megfigyelhetők a 20—50 /un támérőjű, szabálytalan alakú bemélyedések, melyek valószínűleg megfelelnek a gamma és gamma—1 fázisoknál puhább gamma—2 fázis helyének. A két amalgám polírozott felszínei között a döntő különbség az, hogy a „Homodent—1” felszíne porózusabb. A „Goodfill” tömések felszínén a mikropórusok tömege ndm figyelhető meg, és a tömés nem mutati szivacsszerű struktúrát. A „Homodent—1” esetében nem sikerült a polírozással eltüntetni a tömés felszínéről a mikropórusokat. IRODALOM: 1. Barbakov, F., Lutz, F., Gaberthüel, T. und Schmid, О.; Unterhalt von Amalgamfüllungen; Polieren, Rekontuieren, Reparieren oder Ersetzen? Schweiz. Monatssch. Zahnmed. 99, 1151, 1989. — 2. Barbosa, A. N-, Galan, J., Lopes, E. S. and Ishikiriama, A.: Surface mercury content and roughness after delayed burnishing of amalgam. J. Prost. Dent. 51, 214, 1984. — 3. Chan, К. C., Edie, J. W. and Boyer, D. B.: Microstructure of amalgam surfaces. J. Prost. Dent. 36, 664, 1976. — 4. Creaven, P. J., Dennison, J. B. and Charbeneau, G■ T.; Surface roughness of two dental amalgams after various polishing techniques. J. Prost. Dent. 43, 289, 1980. — 5. Cunningham, J.: Finishing amalgam restoretions. Br. Dent. J. 142, 9, 1977. — 6. Fischer, C-H., Mertensheimer, L.: Klinische Untersuchungen von Amalgamfüllungen und die Möglichkeiten ihrer photographischer Darstellung. Zeiss—Mitteilungen 1, 33, 1957. — 7. Heath, J. R. and Wilson, H. J.: Surface roughness of restorations. Br. Dent. J. 140, 131, 1976. — 8. Jörgensen, К. D.: Amalgame in der Zahnheilkunde. Carl. Hanser Verlag, München, Wien. 1977. — 9. May, K. N., Wilder, A. D. and Leinfelder, K. F.: Burnished amalgam restorations; A two-year clinical evaluation. J. Prost. Dent. 49, 193, 1983. — 10. Mayer, R.: Arbeitshygienische Untersuchungen bei der 137
