Fogorvosi szemle, 1989 (82. évfolyam, 1-12. szám)

1989-03-01 / 3. szám

következtetés vonható le egy ide vonatkozó táplálkozási felmérésből [48] az eredmények következetes átgondolása után.

Nem helyénvaló az sem, hogy a cukorpótlás „jelentőségéről” a gyógyítómegelőző hálózatban dolgozó szakemberek tájékoz(tat)ottsága általában kimerül néhány, az érdekelt iparvállalatok által finanszírozott, gyermekeken "égrehajtott klinikai kísérlet „pozitív” kariológiai konklúziójának ismeretével. A korlátozás nélküli tömegméretű forgalmazást talán leginkább modellező, ún. „field study”-kra gondolunk [29, 51]. Tudni kell. hogy ezek tudományos bizonyító értékét általánosságban is csak fenntartásokkal szabad elfogadni Г2, 9]. Nem tartható megnyugtatónak ezen kísérletek kariológiai eredményessége a dietetikai revelancia szempontjából — vagyis a közvetlen kapcsolat a cukorpótlók adagolása és a caries redukció között. Az aggodalomnak megfontolandó fogorvostörténeti háttere is van. Ennek alapját az 50-es évek fordulóján Vipeholmban több száz szellemi fogyatékos gyermeken végrehajtott kísérlet Г22] tanulságai szolgáltatják. A kísérlet során a „teszt” csoportokban különféle módon szaharózt adagoltak, aminek következtében többnyire súlyos caries szaporulat jött létre a kísérleti alanyokon. A fogkeményszövetek irreparabilitása miatt ezt a jelenséget maradandó egészségkárosodásnak kell tartani, és a restitució ad integrum képtelenségét a fogszuvasodás esetében közismert, tudományosan elfogadott alaptételnek. A vipeholmi kísérlet ..etikai, morális és legalitási problémák” miatt [2, 8, 45] egyaránt bírálható. Nem véletlen, hogy a vizsgálat lebonyolításának egyik fiatal résztvevőjét (később a kariológia egyik nevessé vált kutatóját) még negyed század elteltével is foglalkoztatja ez. Ezért próbálta meg a közlemény részéről megnyilvánuló elmarasztalással szemben a kísérletnek legalább a szakmai legalitását igazolni [36]. Az alapkutatásra hivatkozik: „Amikor ezt a kísérletet tervezték, az állatkísérletes kutatás abban a hitben volt, hogy a szaharóz nem okoz cariest.” Okfejtése aligha elfogadható, mert a 40-es évek végén az összehasonlítások alapján már egyértelműen a magas szaharóztartalmú tápokat tartották a leginkább alkalmasnak az experimentális caries létrehozására patkányokban [59]. A vipeholmi vizsgálat szellemi fogyatékos alanyai miatt ugyanakkor — az egészségkárosítás etikai szempontjain túl — morális vonatkozásban is elítélhető [2]. A táplálkozás és a fogszuvasodás viszonyát elemző legutóbbi nemzetközi kongresszuson ismét deklarálták: „a tápanyagok kariogenikus votenciájának humán vizsgálata etikailag nem végrehajtható” [26], a vipeholmi példa „megismétlése nem sok jót ígérne” [8]. Az állásfoglalás szerint az „élelmiszerek fogyasztásával kapcsolatos caries rizikó megbecslésére” irányadónak modellrendszerek, pl. állatkísérletek vizsgálati eredményeit kell tekinteni [26]. Az 1980-ban tartott, az ilyen jellegű kutatások eredményeit összegző nemzetközi szakkongresszuson a fogszuvasodással kapcsolatos állatkísérleteket a végkonklúzióban „a caries körfolyamatának megértéséhez extrém módon értékesnek” tartották [62].

Az experimentális kariológia adekvát állatkísérleteken nyugvó és reprodukálható eredményeinek ismeretét elengedhetetlennek tartjuk a cukorpótláson alapuló caries profilaxis lehetőségeinek és korlátainak szakmai megítéléséhez. Bízunk abban, hogy jelen tanulmány az olvasót hozzásegíti ahhoz, hogy — az eddig kevéssé elterjedt ismeretek taglalásával — a caries prevenció dietetikai lehetőségeit az alapkutatás napjainkig elért főbb eredményei szerint ítélhesse meg.

Az állatkísérletes kariológiai dietetika fejlődése (irodalmi áttekintés)

A kísérleti patkány őrlőfogain először tapasztalt szuvasodási jelenség dietetikai vizsgálatok eredménye volt [19]. Az 1920-as években, amikor az orvosi kutatás figyelmét az alapvető táplálkozás-élettani felfedezések foglalkoztatták, természetes-72