Fogorvosi szemle, 1989 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1989-07-01 / 7. szám
Fogorvosi Szemle 82. 203—206. 1989. Központi Stomatologiai Intézet (főigazgató főorvos: Dr. Orsós Sándor egyetemi tanár), Budapest Az állkapocsízületi diszfunkció kóroktanának vizsgálata 1. Keresztmetszeti vizsgálat DR. VAGÖ РЁТЕВ Irodalmi áttekintés Az állkapocsízületi diszfunkció etiológiája még nem egyértelműen tisztázott, az egyes kóroktani tényezők szerepe és az elváltozások kialakulásának patomechanizmusa is vitatott [42, 44, 46]. Az etiológiai tényezőkkel foglalkozó közlemények több nézőpontból vizsgálva kísérlik megmagyarázni a diszfunkció kialakulását. Az erősen leegyszerűsített egy ok — egy diagnózis — egy terápia modelltől a multikauzális pszichoszomatikus betegség kialakulásáig, sokféle teória ismeretes. Igen sajnálatos, és a kérdéscsoport összetettségére utal a betegség elnevezési sokrétűsége, az eltérő osztályozások, egyáltalán, az állkapocsízületi diszfunkció tüneteinek, jeleinek egyértelmű definiálatlansága. A továbbiakban a szakirodalomban a legelterjedtebben elfogadott tünetekkel, tehát fájdalommal, hangjelenségekkel, állkapocs-mozgáskorlátozotsággal járó elváltozásokat tekintjük a diszfunkció kritériumának, bár sokféle kísérőtünet színezheti a kórképet. Az etiológiai tényezők sokfélesége, jellegük különbözősége, a kórtünetek változatossága felveti az egységes diagnózis elvetését is [22]. E közlemény tárgya elsősorban az etiológiai faktorok vizsgálata, így a kórkép definíciójával, osztályozásával a továbbiakban nem foglalkozik. A szakma jellegéből adódóan, a szerzők egy része a fogazati hatásokban keresi, véli megtalálni a diszfunkció kialakulásának egyik okát. A fogak rágófelszíni érintkezéseinek az okklúziónak fontosságát emelik ki többen [8, 16, 47, 52], más szerzők tagadják e tényező jelentőségét [21, 36], végül a szerzők egy csoportja vitatja a hibás okklúziónak állkapocsízületi diszfunkciót kifejtő hatását [6]. A rágófelszíni tömésekkel foglalkozó vizsgálatokban Kampe [31] pozitív korrelációt állapitott meg a tömések száma és az állkapocsízületi diszfunkció gyakorisága között. A retrális érintkezési helyzet és az interkuszpidációs helyzet közötti, egyoldali fogvezetést, illetve a két pozíció közötti oldaleltérést kórosnak értékelve, e tényezők etiológiai szerepét hangsúlyozzák ki többen [11, 53]. Magnusson és Enbom [39] vizsgálatai az összefüggést nem támasztották alá, sőt a balanszérintkezések kóroki hatását sem igazolták, míg Siebert [58], Sitzmann és Seiger [60] a kóros érintkezéseket etiológiai tényezőknek tartják. A maradék fogak számából is eltérő következtetésre jutottak, mivel Agerberg és Carlsson [1], Egermark-Eriksson és mtsai [12], öberg és mtsai [51] pozitív korrelációt állapítottak meg, míg Helkimo [27], Thomson [64] a maradék fogak számát nem tartotta kórjelzőnek. Gerber [19] az okkludáló fogak számát vizsgálta, Bean és mtsai [3], Hansson és mtsai [24], Sallai [56] a támasztózóna hiányát fontos etiológiai tényezőnek tartják, míg pl. Helkimo [27] nem talált összefüggést Érkezett: 1988. november 15. Elfogadva: 1989. április 11. 203
