Fogorvosi szemle, 1989 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1989-06-01 / 6. szám
Fogorvosi Szemle 82. 169—171. 1989. Semmelweis Kórház (főigazgató: Dr. Mundi Béla) Szájsebészeti Osztály (osztályvezető: Dr. Bőgi Imre), Budapest A drót-osteosynthesis alkalmazásának lehetőségei és tapasztalatai osztályunkon DR. NAGY PÉTER A traumatológiai és helyreállító sebészetben a lemezes osteosyinthesis valóságos forradalmat jelentett. Oly annyira, hogy az addig világszerte alkalmazott drót-osteosynthesis meglehetősen háttérbe szorult. Az arc-állcsontsebészet módszereiben az általános traumatológiát követte, így e disciplinában is hasonló helyzet alakult ki. Elavultnak, túlhaladottnak tartották és sokan ma is annak tartják a drót-osteosynthesist. Sok helyütt erőszakosan kiszorították e módszert a gyógyászat fegyvertárából. Pedig a funkcióstabil (A—O) lemezek az arc-állcsontsebészetben távolról sem váltották be a hozzáfűzött reményeket, és az idők folyamán egyre több negatív tapasztalat gyűlt össze. Egyes szerzők, mint Esser és Tetsch [3] már kezdetben felhívták a figyelmet arra, hogy az általános traumatológiában használatos osteosynthesis lemezek túlságosan nagy tömegűek, nehezen vagy egyáltalán nem adaptálhatók, behelyezésük után idegentest-reakció, feszülésérzés, paraesthaesiák, okklúziós eltérések alakulhatnak ki. Később jelentős előrelépést jelentett a miniatürizált lemezek használata. Méretük és anyaguk, adaptálhatóságuk lehetővé tette széles körű felhasználhatóságukat az arc-állcsontsebészetben. Hazánkban Szabó és mtsai [8], majd később Inovay [5], Gyenes [4], Bőgi és Szabó [1] számoltak be előnyös alkalmazásukról az arc-állcsontsebészeti traumatológiában, illetve az arcdeformitások műtéti kezelésében. E kitűnő módszer mellett azonban mind a mai napig nem tekinthetünk el a drót-osteosynthesistől. Könnyű kivitelezhetősége, a szövetek közé bevitt kevés idegen test, valamint viszonylagos olcsósága elévülhetetlen előnyök. Ezenkívül vannak olyan körülmények, amikor más megoldás nem is jöhet szóba. Nem célszerű tehát elvetni ezt a módszert csupán azért, mert régi. Nem célszerű hallgatni róla azért sem, mert napjainkban a nagyforgalmú traumatológiai intézetekben, közkórházakban és világszerte még a helyreállitó sebészetben is népszerű és változatlanul igen gyakran alkalmazott eljárás. Jelen közleményben osztályunk beteganyagának tükrében szeretnénk bemutatni a drót-osteosynthesis alkalmazásának gyakoriságát és lehetőségeit. Továbbá közöljük e módszerrel szerzett több éves traumatológiai tapasztalatainkat. Anyag és módszer A Semmelweis Kórház Szájsebészeti Osztályán 1985. január 1-jétől 1988. június 30-ig 237 betegen végeztünk drótvarratos osteosynthesist. Traumatológiai műtétek során 116 esetben, helyreállító műtétjeinkben 121 esetben alkalmaztuk ezt a módszert. A traumatológiai ellátásban alkalmazott drót-osteosyinthesiseket az 1. táblázatban mutatjuk be. Az arccsontok corticalis, vagy basalis részeibe néha elegendő az egyszerű, két lyukon vezetett drótkötés vagy a széli Érkezett: 1989. január 16. Elfogadva: 1989. február 20. 169
