Fogorvosi szemle, 1989 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1989-05-01 / 5. szám
KÖNYVISMERTETÉS Eichner, К. (Hsg.): Zahnärztliche Werkstoffe und ihre Verarbeutung Bd. 1. Grundlagen u. Verarbeitung. Bd. 2. Werkstoffe unter Klinischen Aspekten. 5.-ik átdolgozott és bővített kiadás. Hüthig, Heidelberg, 1985—1988. 347-J—309 о., 195-f-174 ábra, 56+39 táblázat. Eichner berlini professzor által szerkesztett fogorvosi anyagtan első kiadása 1959—60- ban jelent meg. Ha valaki a régebbi kiadások tartalomjegyzékét, az egyes fejezetek címeit, terjedelmét összeveti, akkor már ezekből is nyomon követheti a fogorvosi anyagtan három évtizedes fejlődését. Újabb, jobb anyagok és módszerek háttérbe szoríthatják a régebbieket. Ez is jól lemérhető a különböző, egymást követő kiadások tartalmának összehasonlításával. A közelmúltban az anyagtani műveket rendszerint egy szerző írta és ennek megvoltak az előnyei. Ez az út ma már nem járható, mert az igen különböző fogorvosi anyagok kémiai, fizikai, fémtani és biológiai elemzése olyan szaktudomány ismeretet kíván amellyel magasabb szinten egy szakember már nem képes rendelkezni. Eichner professzornak, a 23 szerző által írott anyagtan szerkesztőjének nehéz és fáradtságos munkája lehetett az egyes fejezetek adatai közötti esetleges ellentmondások és ismétlések (fedések) lehetséges kiküszöbölése. Ezt a feladatot a szerkesztő — aki a fejezetek jelentős részének szerzője is — igen sikeresen oldotta meg és feltehetően a szerzők munkáját is összehangolta. Pl. mindegyik fejezetet fogorvostörténelmi visszapillantással vezet be és ad ezzel jó hátteret jelenre vonatkozó ismereteknek. A mű első kötetének bevezető fejezetei, a fogászat anyagaival, a gipsszel (Franz), a beágyazó anyagokkal (Franz), a lemintázó- (lenyomat-) anyagokkal (Viohl), a minta anyagokkal (Dermann), és a viaszokkal (Eehberg) foglalkoznak. A műanyagokkal több fejezet foglalkozik. Címeik: a műanyagok kémiája (Newesely), a műanyag feldolgozása (mfífogsor műanyag) gyakorlati szempontból (Marx), a puhán maradó műanyag (Hermann, H.W.) és műanyag fogak, korona- és hidanyagok (Eichner és Lindermann). A fogászati ötvözeteket, ugyancsak több, egymást követő-kiegészítő rósz (Stümke) ismerteti .Címeik: bevezetés a fémtanba (Stümíce), nemesfómötvözetek (Stümke), szájálló, nem nemesfémötvözetek (Elbrecht) a kapcsok és fémvázak anyagai (Eichner). Végül a csiszolás-fényezés anyagait (Jung és fíörchers) tárgyalja egy rövid fejezet. Az anyagok részletes tárgyalását kiegészíti a Sí egységekkel, az anyagvizsgálatok módszereivel (Finger), a fogorvosi anyagok normáival (Finger) és a fogorvosi anyagok normáival (Viohl) foglalkozó fejezet. A mű második kötetének fejezete címei: biológia a szájüregben (Hermann, H.W.) fogorvosi anyagok nemkívánatos hatása (Hermann, D.), anyagtani szempontok hidak tervezésekor (Meyer és Eichner), a fogászati ötvözetek korróziója ( Wagner és Stümke), higany okozta egészségkárosodás, illetve ötvözetei fémekkel (amalgám) (Mayer), cementek (Viohl), amalgámok (Kropp és Mayer), műanyag tömőanyagok (Viohl), ideiglenes tömőanyagok (Viohl), gyökértömő anyagok (Ketterl), fogászati kerámia (Schmitz), fémkerámia (Eichner), a fogszabályozás anyagai ( Rossiwall), az implantatuinok anyagai (Newesely), praxislaboratorium (Spanger). A hatalmas szaktudományi anyag ismertetése meghaladja a recenziós kereteket, helyette egy-egy kiragadott, figyelmet érdemlő adat, eljárás és elgondolás. Aridizingeljárás a frissen égetett fogászati gipszek mesterséges öregítése, amely javítja a tulajdonságait és raktározhatóvá teszi. A gipsznek, mint lenyomatanyagnak az indikációja igen beszűkült, de a mű gipszet még ma is alkalmasnak tartja funkciós lenyomat vételére. A lenyomatok fertőtlenítése nem fenntartás nélkül megoldott probléma. Az alginát és gipszlenyomat pontosságát csökkentheti a fertőtlenítő anyag. A műanyag protézisek kidolgozásának és fényezésének anyagtani eredetű hibaforrásaival részletesen foglalkozik. Á lényeg, hogy kerülendő a belső feszüléseket okozó túlságos nyomás és túlmelegítés. A fényezés hatékonyságát elősegíti a gondos csiszolópapiros-előkészítés. Idézi a laboratóriumi jelmondatot, hogy ,,jól lesmirglizve félig polírozva”. Érdekes közlés, hogy az allergiát kiváltó ingerküszöbe a szájnyálkahártyának 5—12X magasabb mint a bőré. A teljes protézisek alatti szájpadlás nyálkahártya égető érzésének oka nem fogsor anyagában van, hanem a pszicho-neurogon eredetű protézis-intolaranciában. Allergia csak nagyon ritkán (2—3 ezrelék) okoz fogsorviselósi akadályt. Bizonyos fogászati anyagok a fogtechnikus, a fogorvos és az asszisztensnő kezén (ujjain) allergiás jelenségeket válthatnak ki. Az amalgám tömések utópolirozásáról két fejezet155
