Fogorvosi szemle, 1989 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1989-04-01 / 4. szám
zetet kapnak a szájbetegségek és a reumás kórképek kapcsolatai, kiemelve az aphthák különböző megjelenési formáit. Itt találjuk a lupus erythematodes disseminatus ismertetését és az American Rheumatology Association (ARA) kritériuma alapján ennek felosztását, majd a sklerodermát és a Sjörgen-szindrómát. Dr. Lelkes Kornél Schraitle, R., Siebert, G.: Zahngesundheit und Ernährung. Hanser, München, 1987. 255 o., 14 ábra és 41 tábl. A monográfia jellegű könyv megírására a szerzőket az a helyes felismerés késztette, hogy a „fogorvosok képzésében, a fogorvosi gyakorlatban a táplálkozástudomány kérdései napjainkig alárendelt szerepet játszanak”. A legfőbb problémát az olyan részletek ismeretének hiányában látják, amelyek az oki összefüggések megértéséhez nélkülözhetetlenek. Ebben a vonatkozásban — szerzők szerint — az irodalomban a szakmai inkompetencia szintje olyan példákon ítélhető meg a legkifejezettebben, mint a fluoridokkal és a cukorral kapcsolatos információk interpretálásának módja. A könyv maga nem a táplálkozástudomány rövidített tankönyve, mert lényegében csak a sztomatológiai szempontból releváns tápanyagok és élelmiszerösszetevők vonatkozásában kimerítő a tartalma; de nem tekinthető a szájbiológia és patológia területére történő, lerövidített bevezetésnek sem, mert a táplálkozási folyamatokhoz kötött jelenségeken kívül mással nem foglalkozik. Ezek a „korlátok” avatott módon szabják meg azt — az eddig elhanyagolt — határterületet, ahol a fogorvostudomány és a táplálkozástudomány ezen monográfia révén kompetens szintre kerülhetett. A téma tárgyalása az elméleti ismereteket tekintve mélyenszántó, a mű egésze mégis rendkívül gyakorlatias, mert a táplálkozástudományi ismeretek differenciált részleteit az alkalmazás lehetséges módjai szerint állítja előtérbe. A 255 oldal terjedelmű könyv didaktikai felosztása szerint hét fejezetre lett tagolva, amit egy rövid bevezetés indít és a függelék című rész zár. Az első két fejezet a fogfejlődés szempontjából alapvető, illetve közvetett jelentőségű tápanyagokkal foglalkozik. Külön-külön fejezetet szántak a szerzők a fluoridok és a szénhidrátok fogászati jelentőségének ismertetésére. A következőkben a tápanyagok fizikokémiai tulajdonságainak sztomatológiai vonatkozásait veszik sorra, majd a táplálkozás módjának jelentőségével foglalkoznak fogászati szempontból. A záró fejezet az előzőekben ismertetett, a fogászatban nélkülözhetetlen táplálkozás-élettani jelenségek alapján felvázolja azokat a dietetikai lehetőségeket, amelyekkel — a két fogászati népbetegség — a caries és a parodontális megbetegedések gyakorisága csökkenthető, illetve azok megelőzésében hatékonyak lehetnek. A fejezet végén sajátos, ebből a szempontból a gyakorló fogorvos számára hasznos, általános dietetikai szempontokat is figyelembe vevő ételrecept-gyűjteményt is közölnek. A függelék című rész akár orvosok, akár dietetikusok, de laikusok számára is rendkívül érdekes lehet. Az első részben külön csoportosítva fogászati, majd dietetikai alapfogalmak definícióit közük, melyek ismeretében bárki eligazodhat a sztomatológiai tárgyú dietetikában. A függelék második része korszerű táblázatgyűjtemény, ami olyan fontos adatokat ölel fel, mint az ideális és tolerálható testsúly, az energiaigény a testtömeg, a kor és a foglalkozás stb. szerint, de tartalmazza egyes táplálékféleségek ballasztanyag-, kalória- stb. tartalmát, sőt fogászati jellegű táplálkozás-élettani felmérésekhez alkalmazható kérdőívmintákat is közölnek. A „Fogegészség és táplálkozás” című könyv leendő olvasói olyan munkát vehetnek kezükbe, amelyeknek szerzői nem kizárólag a dietetika szakemberei, hanem kutatói munkásságuk jelentős részét éppen a fogászat és táplálkozás határterületén végezték. Nem lebecsülhető ezen tudományos munkásságuk, ezért a fogorvoslás kutatói előtt nevük nem ismeretlen, ami biztosíték arra, hogy a művük színvonala sem marad el szakmai hírnevüktől. Dr. Végh András 122
