Fogorvosi szemle, 1989 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1989-04-01 / 4. szám
mint pl. a hepatitis B vírus: utóbbi titere a vérben kb. billiós nagyságrenddel több, mint a HIV titere AIDS-betegek vérében. Az AIDS átvitele orvosi beavatkozások következtében elsősorban vérkészítmények adása után fordult elő, az USA-ban azonban 1985 márciusa óta, mióta ellenőrzik a vérkészítményeket — és más országokban is hasonló rendszabályokat vezettek be —, ez a fertőzési forrás gyakorlatilag elhanyagolható. Többször használatos fecskendők ill. tűk orvosi alkalmazása (Moore, 1988; Seale és Medvedev, 1987) hasonló iatrogén veszélyforrást rejtett magában, ez azonban az egyszer használatos tűk és fecskendők alkalmazásával kiküszöbölhetővé vált. Az átvitel lehetőségeit latolgatva Moore (1988) leszögezi, hogy a fertőzés normál társasági érintkezés útján nem terjed. Erre bizonyíték az, hogy emberi harapás, ételek, szájtól-szájig történő resuscitatio útján AIDS betegeken, osztálytársak, családtagok között nem észlelték a fertőzés átvitelét. Az egyéb lehetséges fertőzési formák pedig megfelelő etikai-magatartási normák és higiénés rendszabályok betartásával elkerülhetők. Az AIDS gyógyításának lehetőségei, perspektívái. Ezév januárjában több kutatócsoport beszámolt arról, hogy kifejlesztettek egy oldódó rekombinációs CD4 fehérjét, amely kötődni tud a HIV-t beborító glikoprotein burokhoz, meggátolja annak kötődését a vírushoz, és megakadályozza, hogy a CD4 belépjen a sejtekbe és azt megbetegítse. Az oldható fehérje immunszupressziót nem okoz. Kifejlesztettek továbbá anti-idio-típusú antitesteket, amelyek a HIV-1 és HIV-2 antigénhez kötődni tudnak, meggátolják a HÍV okozta syncytium képződését, és neutralizáló hatással is rendelkeznek. Ez a kutatási eredmény arra utal, hogy elvileg lehetséges olyan vakcina kifejlesztése, mely a HIV-t neutralizáló antitesteket termel, anélkül, hogy az egyéneket HIV-szerű antigénekkel való érintkezés veszélyének ki kellene tenni. Egy 2, 3, dideoxycytidin (ddC) nevű anyag képes HÍV vírust in vitro elpusztítani. Klinikai kísérletben AIDS-es illetve ARC-s betegekben jó eredményeket észleltek. Az újonnan felfedezett gyógyszert ezekben a kísérletekben AZT (zidovudine) nevű, már előzőleg alkalmazott szerrel kombinálták (Scully, 1988). A kezelés három fő vonalat követhet (Porter és mtsai, 1984): a változó fertőzések kontrollját, a tumorok eltávolítását (elsősorban Kaposi sarcoma) és az immunválasz stimulálását. A Candidiasis kezelésére Nystatint, és egyéb antifungális szereket, a herpeses fertőzések ellen acyciovirt ajánlanak. A Kaposi sarcoma kezelésére cytostaticumokat, az immunválasz stimulálására interleukint és interferont, thymus extractumokat próbáltak alkalmazni, inkább kevesebb, mint több sikerrel (Porter és mtsai, 1984). A szájhigiéne helyreállítását, plakk-, fogkőmentesítést (főleg parodontalis tünetek esetén) igen fontosnak tartják (Jakush, 1987). A fogorvos védekezése és a beteg védelme A HÍV fertőzött betegek fogászati kezelése. Az általános felfogás szerint etikailag megengedhetetlen, hogy egészségügyi dolgozó visszautasítsa a HÍV fertőzött beteg kezelését. Az egészségügyi dolgozóknak, orvosoknak és asszisztensnőknek egyaránt példát kell mutatni a közösség számára, abban, hogy a fertőzött egyéneket hajlandók kezelni. Ma már a keresztfertőzések kiküszöbölésére szolgáló módszerek birtokában csak a legtudatlanabb fogorvos utasíthatja vissza a kezelést. Mivel nem lehetséges az összes fertőzött egyéneket identifi-110
