Fogorvosi szemle, 1988 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1988-11-01 / 11. szám
Fogorvosi Szemle 81. 333—331 1988. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Stomatologiai Klinika (igazgató: Dr. Keszthelyi Gusztáv egyetemi tanár) A sztomatitisz protetika gyakorisága és súlyossága teljes felső fogsort viselőkön DR. ALBERTH MARTA és DR. MAUKS GYULA Hazánkban a lemezes fogpótlások alatti nyálkahártya gyulladásának jelölésére a sztomatitisz protetika elnevezés terjedt el, ami klinikai orientáltságú és jól tükrözi azt a helyzetet, amelyben ezt a betegséget észleljük. Lehner [10] a kórkép jelölésére a krónikus atrófiás kandidózis elnevezést ajánlotta. Ez jól illeszkedik a száj kandidafertőzéseinek egészébe és az etiológia vonatkozásában is útmutatást ad. A fogsort nem viselő, természetes fogazattal rendelkező populáció szájából közel 50%-os gyakorisággal mutatható ki gomba [10]. A fogsor behelyezése teremti meg azokat a körülményeket, amelyek lehetővé teszik a Candida kórokozóvá válását. A sztomatitisz protetika jelentőségét az adja, hogy idős, leromlott állapotban lévő betegeken Candida szepszis forrását képezheti, ezért potenciálisan súlyos kórképnek kell tekintetünk [1, 15]. A műfogsorokon lényegében ugyanazok a depozitumok észlelhetők, mint a természetes fogakon [3, 12, 14, 16]. A fogsoron képződött plakk és ezen belül a Candidák kórokozóvá válását a helyi és szisztémás [1, 6. 9, 11, 13] tényezők segíthetik elő. A helyi tényezők közül a legfontosabb és a fogorvos által leginkább befolyásolható, a fogsorok helyes illeszkedése. Ugyancsak jelentős a fogorvos szerepe a viselési és tisztítási szokások kialakításában, melyek az előzőhöz hasonlóan a betegség kialakulásának megelőzését szolgálják. Jelen közlemény célja, hogy adatokat szolgáltasson a kórkép gyakoriságáról és súlyosságáról teljes felső protézisek alatt. További célunk, hogy megismerjük a vizsgáltak viselési, tisztítási szokásait, valamint fogsoraik illeszkedésének pontosságát. Vizsgálati anyag és módszer 312 teljes felső fogpótlást viselő, panaszmentes személyt vizsgáltunk meg, akik nem szenvedtek semmilyen ismert, a kórkép kialakulását elősegítő általános betegségben, és egy szociális otthon lakói, valamint a klinikánkra nem sztomatitisz protetika miatt beutalt betegek közül kerültek ki. A vizsgáltak kor szerinti megoszlása az I. táblázatban látható. A nemek szerint nem tettünk különbséget, mivel a férfiak igen csekély száma ezt nem tette lehetővé. A fogsorok stabilitását Schranz és Kaán szerint [5] vizsgáltuk. A fogsor stabilitását rossznak tekintettük, ha az beszéd és rágás közben is elemelkedett alapjáról. Közepesen jó a stabilitás, ha a fogsor csak rágáskor emelkedik el. Jónak értékeltük azon fogsorok stabilitását, melyek az előzőekben említett egyik esetben sem emelkedtek el alapjukról. A fogsorok alatti nyálkahártya állapotát Newton [13] beosztása szerint osztályoztuk, azzal a módosítással, hogy az elváltozás hiánya (nincs) mellett a Érkezett: 1988. május 23. Elfogadva: 1988. július 20. 333
